10.rész

Na,hello :D
bocsi hogy mindig irok a sztorik elé,de nekem ez fontos :p
amugy szolok pár napig nem leszek gép közelben ezért nem tudok majd irni( persze viszem magammal az "ötlet füzetem",de nem bisztos hogy fogok bele irni).És még valamit erröl a részröl: bocsi ha össze lett csapva, vagy valahol nem lehet érteni hogy mivan.És hogy én személy szerint (tényleg csak én lehetek ijen XD) meg ijedtem a végétöl mikor irtam,nem tudom mirét de meg ijedtem:p na mindegy jo olvasást és bocsi ha nem lehet semmit se érteni,remérem etöl a résztöl is fogjátok majd olvasni :D
pápá

***

Boldogan sétáltam az utcán.Csak azért vagyok boldog mert lehetek apuék esküvöén a koszorus lány (jol hallotátok, esküvö lesz!) és mert most talizok Avrilrel és Emilyvel.Lassan ,de bisztosan elértem uti célomat, a parkot.Ez nem csak egy park ,ez 'A' park.Hogy miért? Mert itt történt életem legfontosabb eseménye amit soha nem fogok elfelejteni,de nem is akarok.Hogy mi? Ez egyszerü,....ebben a parkban találkoztam elöször Avrilrel,és itt alakult ki a barátságunk. Igen néha kicsit perverz ,na jo mindig az,na de ki nem? Na mint mondtam igaz hogy perverz, meg lököt,örűlt,stb. én igy szeretem ,mert a barátokat úgy kell elfogadni ahogy vannak! Na de vissza a parkba. Körül néztem ,és meg találtam a csajokat a szökökutnál.Oda tipegtem hozzájuk, egy kicsit se lepett meg hogy Emily konkrétan bele akarta fojtani Avrilt a vizbe.Be vallom néha én is igy tennék (de tényleg néha!).A nagy öldöklés közeppette (mert Avril se hagyta magát) észrevettek, nagy sajnálatomra. Rögtön kiugrodtak a "pancsolobol", két oldalrol megragadták csukloimat, és hogy én se maragyak szárazon, belelöktek a szökökutba.

Miután meg volt a mai reggeli fürdésünk, vagy inkább déli, beszélgetni és csokit zabálni kezdtünk, közben vártuk hogy száradjanak a ruháink. Szinte mindent kibeszéltünk amit csak lehet ,helyes pasik,féltékeny csajok (amiböl Emilynek nagyon sok volt,hisz ö a "legjobb" csaj a suliban),titkos hódólok,titkos vágyak (amiböl Avrilnek volt sok),csokik,és végül ,de nem utoljára a ki hagyhatattlan téma:'Tetszik valaki?'. Na persze hogy Emilynek csak egy szép és nagy IGEN volt a válasza, nem akarom meg sérteni vagy gondolatban le kurvázni, de neki mindenki tetszik aki jól nézki, és akinek nagy a "szerszáma". Avril egy bátortalan NEM-et préselt ki a száján.

-Nem sikerült a "Ki-szeretek-a-vén-faszbol" hadmüvelet?-kérdeztem csodálkozva, Emy meg meglepödött,ugy tünik csak én tudtam....upsz.

-Milyen vénfaszrol van szó?!-kapott enyhe hisztériás rohamot Emy, én meg leintettem ,hogy "fogja be a száját,most senkit se érdekel."

-Elöször is: igen Daisy, nem sikerült.Másodszor: Emily, most mi Daisy-vel Louisrol beszélünk.-mondta Avril.

-Ki az a Louis?-felvonta egyik szöke szemöldökét Emily.

-Tudod, az akit láttunk a boltban múltkor.....Tudod, az akit a szöszi huzott maga után az óvszeres sorhoz...-mondtam neki segitöen, mire leeset neki hogy kiröl van szó.

-Á, most már tudom.Hm..Avril, nem rosz választás, jól nézki az igaz.-bökte oldalba Avrilt, és kacsintott egyet neki.-De várjunk csak......Nem is olyan öreg, kb.20-25 lehet, az nem öreg.-kezdte osztani okosságait Emy.

-Emily, neked senki se öreg aki 50 alatt van. És amúgy is , 34 éves, és őt egyáltalán nem érdekli Avril...bocsi.-mondtam ki az igazat, nem az egészet ,de mondtam belöle egy kis részt.

-És ezt honnan veszed Tompson?! -mondta lenézöen Emily, ezt a részét utálom!

-Nézzük csak......mondjuk onnan hogy ismerem!-eröltettem magamra nyugodtságot hogy ne orditsam le a fejét.-Legalább is....jobban mint te!

-LÁNYOK!-vágott közbe Avril a vitánkba-Fejezzétek be, de most rögtön! Emily ,Daisy tényleg ismeri Louist, és ö tényleg tudrola dolgokat, és amugy is tudod hogy ilyen hejzetekben sose viccelödik ,csak az igazat mondja.-védet Avril. Hálásan mosolyogtam rá.

-Jó, elismerem ez tényleg igaz.....Sajnálom Daisy.-mondta Emy, hangjában IGAZI megbánás volt.Mosolyogva közelebb léptem hozzá és magamhoz rántottam ,egy jo szoros ölelésre.

-Csak még egy kérdés..honnan ismered?

-Onnan hogy ö apukám pa...barátja.-javitottam ki gyorsan magam, mielött kikotyogtam volna a 'pasija' szót.Emily arca döbbenetett tükrözött, dadogni kezdett.

-Meg van az a-a-a-a-a-APUKÁD?-sipitotta a végét.Avril és én egyszerre bólintottunk, és röviden elmeséltem neki is a sztorit, persze a tegnapit szerencsére még nem emlitettem meg. Mikor elértem azt a részt hogy felpofozom a hárpiát,elkezdtek mind a ketten röhögni. Miért vicces ha veregszek? Nem értem ezeket....

-Tényleg, amugy történt valami a mecss után?-kérdezte Avril, én meg elküldtem volna a picsába, pont ezt a kérdést akartam elkerülni! Nem akarok nekik hazudni, de nem szeretném elásni aput a szemükben.Igaz Avril IMÁDJA a melegeket, de ha megtudná hogy apu az ,és pluszba Louis is, nem tudnám hogy reagálna.Emily meg kimondottan nem kedveli ezt a témát, ugy hogy sokszor ezért nincsen joba Avrilrel. Sok ideig elbambulhattam, mert arra lettem figyelmes hogy mindkét barátnöm bögdösi az arcom közben súgdosság egymásnak (rajtam keresztül) hogy élek-e még meg ilyesmik.

-Nyugi élek, csak elbambultam. Ugy hogy Emily nem kell helyet keresned ahova eláshatsz.-mondtam neki gúnyosan.Ö erre csak ártatlanul meg rázta a fejét,hogy eszébe se jutott elásni.

-Na, de válaszolj! Történt valami vagy nem?-mondta Avril.

-Jaj, hagyál már!-förmedtem rá.-Nem történt semmi....csak annyi hogy haza értünk ,és véletlenül bezártuk a táskám a kocsiba, igy nem tudtam haza menni és késö is volt, ugy hogy náluk aludtam.-mondtam egyszerüen ,és viszonylag nyugodtan.

-'uk'?-kérdezték egyszerre,felvont szemöldökkel.

-Apu és Louis eggyüt élnek.-mondtam, de nem kerülte el a figyelmem ,hogy gyanakodva méregetnek.Össze vontam szemöldökeim, és egy grimasz kiséretében beszéltem:

-Mi az? Mi olyan furcsa abban ha kettö,érett ,34éves férfi együtt él?-kérdeztem furcsán, közben elkezdett remegni a lábam, és ha hazudok vagy csak épp füllentek akkor mindig remeg a lábam.

-Minden amit felsoroltál!-mondta Emily.Gyanakvoan végig mért,aztán minden tudoan rám mutatott feketére festett ujjával és kicsit felháborodottan beszélt.:-Te Hazudtááál!

-Mi?! É-Én nem h-hazudtam!

-Akkor miért remeg a lábad?

-Mert el zsibbadt!-füllentettem egy aprot.

-Daisy!-szolt rám Avril nyugodtan, mégis ijesztöen.-Ne hazudj ,és mond el az igazat! A barátaid vagyunk, az istenért is !Nekünk bármit el mondhatsz..!-mondta a végét lágyabban.

Lehajtottam a fejem,össze szedtem a gondolataim,majd ujra rájuk néztem.Ök csak bisztatóan mosolyogtak.Vettem egy nagy levegöt és félve belekezdtem a mondokámba:

-Az igazat meg valva...tudok még egy okot mondani ,hogy miért szeres ki Louisbol...-rá néztem Avrilre, ö meg egy olyan "ez-hogy-jön-most-ide-?" pillantással bámult.-....Ö jár valakivel.És az a valaki az apukám....Ezt én is csak tegnap tudtam meg!-egészitettem ki, mert már majdnem kinyirt a szemével .-Sajnálom.

Kinos csönd töltötte be a parkot.Le hajtott fejel ültem ,igy nem láttam hogy mit csinálnak Avrilék ,de nem is bántam.Ekkor két kezet éreztem a derekamnál, és szintén két kezet a nyakamnál,amik meg öleltek.Felkaptam a fejem, és egy boldogan csillogo avrilt láttam ahogy a nyakamon log,és egy boldogan mosolygo Emilyt aki meg a derekamon lógott. Hirtelen mind a ketten fel álltak, felém fodultak és kiváncsian csillogó szemmek egyszerre meg kérdezték:

-Mikor megyünk hozzájuk?-kiguvadtak a szemeim.Hogy mivan?! Elakarnak menni hozzájuk? Minek? -Igen jól hallotad ,jobban meg szeretnénk ismerni öket és az csak ugy lehet ha elmegyünk hozzájuk.Na Lécci!-kérlelgetett Avril.Én meg még mindig le sokkolva bámultam bambán a vigyorgó lányokat.

Olyan 20 perc után sikerült összeszednem magam, és félve elindultunk apuék házához. Egész úton az járt a fejemben hogy nem kéne-e szolni nekik, hogy ne hogy megint az legyen mint tegnap...de mire eldöntöttem hogy felhivom öket,addigra már az ajtajuk elött áltunk. Meg szokásomhoz hűen ,kopogás nélkül léptem be a házba.De mielött barátnöim is beljebb jöhettek volna ,gyorsan körbe néztem, nyugodt sohaj hagyta el ajkaim. Ekkor egy hangon orditásra lettünk figyelmesek, ami az emeletröl származott. Gyorsan berohantunk a nappaliba , megint hallotuk az orditást ,de most sokkal hangosabb volt, azután meg a lépcsö nyikorgását hallotuk meg ,ahogy szó szerint legurult rola Louis. Vigyorogva  felpattan és rohanni kezdett a (gondolom) konyha felé, mikor apu hangját hallotuk ahogy neki ordit:

-Louis!! Azonnal add ide azt a képet!!-mondta fenyegetöen, és mi ,mind a hárman megijedtünk ,de Louis csak vigyorgott,mint a tök.

-Vedd el ha annyira kell!-mondta nevetve, és hogy még jobban bosszantsa aput, még a nyelvét is kinyujtotta. Erre apu feje piroslett az idegtöl, és elkezdte  kergetni Lout, de már szinte az egész házat át futották vagy 5-ször, ami nagy szó mert a ház nagyon nagy.

Mikor belekezdtek volna a 6-todik körbe, Louis neki ment a kanapénak és igy apu utol érte, valamit nagyon meg akart szerezni töle.Ezt csak onnan gondolom hogy Louis már lábuj hegyen álva dől oldalra és nyujta ki a kezét , apu meg az után nyúl,hogy kikapja a kezéböl, de hirtelen apa elvesztette az eggyensúját, Louisba kapaszkodott hogy ne essen el,de a tulnagy lendület miatt, át esett a kanapén és maga után húzta Louist is, aki pont hogy rá esett ,mikor leértek a földre. Apu becsukta a szemét hogy eljusson a tudatáig az ami az elöbb történt,ezt kihasználva Louis gyorsan a kanapé alá dugta a képet.Amit nem vett észre az az volt hogy a kép kijött a kanapé másik oldalán, de Avril gyorsan fel kapta, igy nyugodtan nézhettük hogy most mi fog történni ,mert még nem vettek észre minket..remélhetöleg.

Pont amikor Lou leakart mászni apurol,kinyitotta a szemét ,meg fogta Louis csipöjét és forditott magukon, igy ö került felülre. Messze voltunk tölük, de innen láttam azt a sátáni vigyort amivel Louisra vigyorgott, amitöl a kisseb férfit tuti kirázta a hideg (engem nagyon).

-Választhatsz.Ide adod a képet vagy.....-nem fejezte be a mondatot, helyette perverzen megnyalta a száját, és szó szerint letépte az allata lévöröl a pólot.Louis arcárol le hervadt a játékos mosoly, helyét felváltotta a félelem, de nem csak ö ijedt meg, mi már szinte kiszoritottuk egymás kezéböl a vért.Oda akartam menni segiteni Louisnak, de nem birtam megmozdulni, meg dermedt a lábam a félelemtöl.Igaz hogy nem rég ismerem aput,...de...ezt nem néztem volna ki belöle...még most se. Apu Louis szájához hajolt és vadulmeg csókolta. Louszemei kistányér nagyságuak lettek, és mintha csak fejen vágta volna a felimerés ,össze-vissza kezdett hadonászni,meg probálta lelökni magárol aput...sikertelenül.

új blog

 Hello raktam fel ujrészt remélem tetszik (bocsánat hogy ilyen sokára hoztam :( (remélem nem ástok a föld alá érte).
Na de ez most nem erröl szol! Csináltam egy ÚJ blogot amiben egy Larry Stylinson Story lesz (Larry Stylinson= Louis tomlinson és Harry Styles gyengébekk kedvéért). Ezt a sztorit még régebben irtam mint ezt, de csak most vettem rá magam hogy blogot csináljak belöle :D remélem benézel, de ah nem érdekel akkor nem kell, nem eröltettem ,de remélem lesz aki fogja olvasni. http://randi-ala-larry.blogspot.hu/
puszi

9.rész

Sötét volt, nagyon sötét.Nem emlékeztem hirtelen hogy mi történt, nem is voltam tudatomnál.. A távolbol halk szó foszlányokra lettem figyelmes.Probáltam ki figyelni hogy ki lehet és hogy egyáltalán mit mond, de nem ment, olyan volt mintha azt akarnám meg hallani mint amit a távolbol suttognak. De a suttogás egyre jobban hangosodott,érthetöbb lett ,"Daisy!...DAISY!" ,valaki a nevemet mondogatta. Ekkor a sötétség kezdett eltüni , helyét fel váltotta a világosság, ami ebben az esetben nagyon vakitó volt.Lassan nyitottam ki a szemeim . Miután már nem bántotta öket anyira a fény, egy nagy pacát láttam magam mellet, de ahogy tisztult a kép meg láttam egy könnyes szemü Harryt.Keze az enyémet fogta.Halványan elmosolyodtam.Kicsit megszoritottam a kezét ,erre fel kapta a fejét amin látszott hogy megkönnyebült, de még mindig aggodik. Küldtem felé egy "nyugi-minden-rendben" mosolyt és hogy bebizonyitsam az allitásom lassan felültem a kanapén (fogalmam sincs hogy kerültem ide).

-Jól vagy?-kérdezte apu félénken.

-igen.....huh,képzeld-kezdtem mondandomba nevetgélve,mire csak egy furcsa grimaszt kaptam válasznak,de folytattam.-Olyan hülyeséget álmodtam.Benne voltál te is és Louis is.-az emlitett épp ekkor jelentmeg elöttünk egy tálcával a kezében,amin három csésze gözölgö valami volt.Meg vártam még leteszi és csak aztán folytattam ,még jobban nevetve.-Az volt benne hogy ,jöttünk vissza a mecsröl, mindenkit kiraktunk és mikor haza értünk ,elköszöntünk egymástol és mindenki indult arra amerre akart, de véletlenül a kocsiban maradt a táskám, ezért vissza rohantam,de a kocsi zárva volt,ezért be akartam menni a házba ,és épp kopogtam volna,de észrevettem hogy nincs zárva ezért benyitottam, de nagyon sötét volt igy nem láttam semmit, aztán hangokat hallotam a nappalibol,ezért arra kezdtem menni, de ott még sötétebb volt, ezért fel kapcsoltam a villanyt és nem hiszitek el-itt már fuldokoltam a nevetéstöl-Titeket láttalakmeg a falnál amint épp ,na ez a nagy hülyeség, csókoloztatok!-ha lehet még jobban kezdtem nevetni,mert szerintem ez elég hülye egy álom volt, de miután észrevettem hogy apu és Louis nem nevetnek lassan probáltam meg nyugodni,ami most gyorsan ment.Apuékat kezdtem figyelni mert mindketten elég zavartnak tüntek.Louis a teáját bámulta ,mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga, Apu meg zavartan nézte egyszer a lábát,egyszer meg Louist ,mikor elkapták egymás pillnatását Apu nyelt egyett ,Lou meg csak aprót bolintott, én meg teljesen össze zavarodtam. Zavarodottam bámultam aput ,aki egy nagy levegövétel után ki mondta azokat a szavakat amitöl most nagyon is féltem:

-Daisy.....kicsim....ezt..a cs-csókot nem...álmodtad.-le hajtotta fejét hogy ne lássa a reakciomat, ami csak anyibol állt hogy kigúvadtak a szemeim (már féltem hogy kiesnek).Louisra kaptam a tekintetem ,ö is lehajtott fejel ült,mint apa. 

Ööö..oké..ez..huh...meglepett. Nem gondoltam volna hogy apu....és Louis is..... öö....mondjuk nézzük a jó oldalát..: van kivel beszélni a élettan feladathoz!.....na jó, Daisy ezt még te is tudod hogy ez most nem ide valo! Sok kérdés gyült az agyamba, csak félek meg kérdezni....jaj, mindegy igy is úgy is meg kérdezem! Most hogy ezt meg vitattam magammal már csak apuékat kell meg kérni hogy válaszoljanak.

-Kérdezhetek valamit.....ket?-kérdeztem  halkan ,mire kettö félö bolintást kaptam.-Együtt vagytok? Ha igen akkor mióta?Vagy ez csak egy ilyen spontán izé volt...?

-Elsö...lassan 3 éve..-mondta halkan Louis, apu helyeselve bolintott.Hüha! Az már szép! Ez még anyu leghosszabb kapcsolatát is felülmúlja, ami kb.1 évig tartott. Mondjuk ha már anyunál tartunk....

-Anyu már tudja?-kérdeztem.

L: Nem.

             } mondták egyszerre, értetlenül kapták egymásra a tekintetüket, vagyis  csak Louis.

H: Igen.

-Mikor?Hol?-kérdezte értetlenül Louis, tekintetét nem vette le apurol.

-Még tegnap a boltban.-adott magyarázatott apu, mire Louis csak egy "oohh"-t hangosztatott. Az egyész beszélgetésüket végig vigyorogtam, nagyon aranyosak voltak.Lassan le kászálodtam a kanapérol melléjük a földre, és vigyorogva (amit még egy hiéna is meg irigyelne) beszélni kezdtem (mintha nem azt csinálnám fojton XD) :

-Meséljetek!-mondtam magabisztosan és vigyorom még nagyobblett (ha az egyáltalán lehetséges).

-Mit?-kérdezte furcsán apu.

-Hát például. magatokrol, mind a ketten -fürgén mutogattam kettejükre.- , mert a kávézoban ez elmaradt, meg mondjuk a kapcsolatotokrol , de inkább az utolso érdekel ugy hogy lehet is kezdeni!- mondtam izgatottan, és hogy igaz legyen már szinte ugráltam ültemben. Edigg nem nagyon érdekeltek ezek a dolgok.....ebben persze segitett is Avril a blogjaival, meg a tudásával amiket tud a melegekröl, na és itt tessék ezt ugy érteni hogy a tudása az az (amit pluszba nagyon is imád) hogy a férfiak hogyan csinálják AZT együtt.Csoda hogy rám is ragadnak ezekböl a "bölcsességekböl"? Na de mindegy, most csak azért érdekel ez a téma mivel az apámrol van szó, igy természetes hogy érdekel (vagyis nekem az).  Miközben magamban beszélgettem, apu és Louis  döbbenten néztek engem,de most inkább apu volt jobban meg döbbenve..

-Mi az?-kérdeztem zavartan, mert kicsit azért zavaro hogy igy bámulnak.

-Nem borulsz ki?-kérdezte csodálkozva és kicsit boldogan apu, a szája szélén egy apro mosoly foglalt helyett. Értetlenül vontam össze szemöldökeimet.

-Nem....mért kellene?-mondtam közben halkan kuncogtam.-Ezt a kiborulást már letudtam azzal hogy elájultam.

A két férfi meg könnyebülten sohalytott, de Louis azért még mindig félt a szemembe nézni.

-Na...akkor meséltek?-kiváncsian csillogtak a szemeim. Apu egy hatalmas mosolyal az arcán bolintot, közben kicsit közelebb ült Louis-hoz és meg fogta a kezét, ettöl a mozdulattol a kisseb férfi kicsit meg nyugodott.

-Mit akarsz nagyon tudni?-kérdezte boldogan (végre!) Louis, egy fülig érö mosoly kiséretében.

-Mi a munkátok?

-Újság iró.-Harry

-Helyettesitö tanár.-Louis

-Hm....hobbi?

-foci.-mondta Louis, mialött apu meg szolalhatott volna.

-Fényképezés, és ennek a répa mániás bosszantása.-mondta apu, mire az emlitett kiöltötte rá a nyelvét mint egy kisgyerek. Ezen elnevettem magam.

-Fényképezni én is nagyon szeretek.-mosolyogtam apura.-De..."répa mániás"?-arcomon perverz mosoly jelent meg, egyik szemöldököm megemeltem.

-Nem kell roszra gondolni, kislány.-mondta kuncogva Louis,aztán folytatta- Hazz, lese tudod tagadni hogy a te lányod. Ugyan olyan perverz mint az apja!-ezen mind a hárman nevettünk egy jót.

-Akkor ne akard tudni milyen Avril...-mondtam miután abba hagytam a nevetést.-Amugy halhatnám végre a Love story-tokat? Már nagyon érdekel!!!-mondtam kissé hisztis hangon.

-De az nagyon hosszú!-nyavalygott apu szintén hisztis hangon...tényleg tiszta olyan mint én!

-Röviden?

-Kiskori barátok,utána Legjobb barátok, aztán egypár.Elég rövid volt?-kérdezte Louis pimaszul mosolyogva.Látványosan szemet forgattam.

-Kicsitt bövebben, ha kérhetném!

-Kicsi korunk ota barátok vagyunk, mint azt már mondta Louis is,együtt jártunk oviba,suliba, minden hova.Az általánosban ismerkedtünk meg Stellával, és hát mit ne mondjak ,az elején Lou és Stell nem jöttek ki valami jol-vakarta meg tarkoját miközben nevetgélt (de ujjat mondtam)- de aztán egyre jobban viselkedtek egymással,és ennek köszönhetöen ök is össze barátkoztak.Miután végeztünk az általánosban, mindenki ment amerre akart,és mint késöbb kiderült egy helyre jelent keztünk,ahova fel is vettek minket, ebbe Stella is beletartozik, és milyen véletlen hogy mind hárman újra osztálytársak lettünk. Olyan 17 éves korunk körül rendesztünk Stellának egy meglepi bulit a szülinapja miatt.-hevesen bologattam, hogy tudom miröl beszél.-Na igen ,de ezen a bulin "kicsit" leittam magam ,meg Stella is,és ennek következménye hogy most neked mesélek. Na de mindegy.Ezután Mig meg nem születtél adigg mindig vele voltunk, mi és a srácok,de miután meg születéll Stella abba hagyta az iskolát hogy veled lehessen, nekem meg megparancsolta hogy nem hagyhatom fel a terveimet, csak azért mert én vagyok a másik szülöd. Ezután elváltak utjaink, én mentem tovább tanulni, a többiek meg nem tudom mitcsináltak.......bocsi. Eltelt pár év, ugy hogy senkivel se találkoztam. De aztán egy nap amikor épp haza felé tarottam , valaki szo szerint rám ugrott hátulrol , és igy sikeresen a földön kötötünk ki az illetövel. Aztán meg tudtam hogy az nem más volt mint egy bizonyos piros gatyás só zsák, azaz Louis.-egészitette ki beszédét mert látta hogy nem tudom kiröl beszél.Az emlitett a megjegyzésre válba boxolta aput, aki nevetve folytatta ,ezt a rövidnek nem mondhato röviditést.- Na, nyugi már nincs sok, de amugyis te kérted a röviditést!....Na, szóval...a találkozás után megint találkozgattunk, késöbb már a srácok is bejöttek a képbe.Azután Niall 30-adik szülinapján , történt valami, ami miatt a Zaynel valo barátságunk véget ért.-épp kérdeztem volna, de apu mintha csak tudná mit akartam kérdezni válaszolt.-Ha nem baj az okát nem mondanám el.-mondta kicsit dühös hangon.Bolitottam, és tovább mesélt.-A buli után rá egy évre kezdett több lenni köztünk,mint barátság és rá egy évere ,összejöttünk.Na enyi volt.-mondta most már boldogabban.

Mi ez a hirtelen hangulat változás? Elöbb még vidáman mesélt, aztán meg amint ki mondta hogy Zayn már rögtön dühöslett, és most megint vidám lett....vajon mit csinált Zayn hogy apu igy meg utálta? Louisra sanditottam aki aput bámulta mosolyogva, az emlitett szintén igy tett, és mintha csak egy betegség lenne ugy tapadrá a számra a mosoly.A kezükre néztem (amit még mindig nem engedtek el) és észre vettem valamit mind kettölyükön...vagyis az ujjukon...közelebb döltem és elvettem Louis kezét (igy meg szakitottam a kézfogosdit) és tanulmányozni kezdtem az ujján lévö gyürüt: arany gyürü, sima felület ,semmi disz nincs rajta, vagyis valami mégis van rajta...bele volt garvirozva valami felirat. Már szinte belenyomtam az arcom a kezébe , nem birtam ki olvasni azt ami belevolt irva, ezen mindketten nevetni kezdtek , Louis elhúzta a kezét ,levette a gyürüt (amin apu picit be durcizott) és beletette a tenyerembe. Igy jobban meg tudtam nézni a feliratot és el is tudtam olvasni(!). "Larry stylinson" ez állt rajta. Minden sejtö mosolyal és csillogo szemekkel néztem az elöttem ülö párra.

-Ez az amire gondolok?!-kérdeztem minden sejtöen, miközben vissza adtam az ékszert a tulajának.

-Az!-mondták egyszerre, közben apu állát Louis nyakába furta és onnan vigyorgott rám. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon (mint mostanában mindig) és nem érdekelt hogy leütöm-e egyikölyüket vagy sem ,bele ugrodtam a nyakukba és jo szorosan meg öleltem öket.

-Gratulálok!!!-sipitottam örömömben és cukin apura pillantottam:- Lehetek én a koszorus lány?-bolintott, én erre egy hangos " OH YEAH"-t orditottam , amit az követtet hogy mind a hárman egymáson fetrengve röhögtünk.