8.rész

Hello:D
Megint bocsi,nehezen születik meg a sztori a fejemben,és  leirni még nehezebb ,de midegy ez itt van és remélem tetszeni fog,ez most egy kicsit hosszabb mint szokott elnni (de tényleg csak egy kicsit :P).Hát nem veszem el a drága idöt....jo olvasást,remélem ezután a rész után is fogjátok olvasni a blogom:D további jo napocskát, sziasztok:D

***

*Másnap reggel: Suliban*

 

A folyoso mint mindig most is televolt, sikitozo,ordibálo,smárolo emberekkel. Csak nyugodtan  lépkedtem a szekrényem felé,nem bámészkodtam, ez itt már megszokott. Mikor a szekrényemhez értem ,kinyitottam és elmerültem a cuccaim között.SZO SZERINT! AZ összes dolog a mi a szekrényben volt ,már rajtam van. Szerencsére Avril pont ekkor jött hozzám ,és nagy röhögés közepette segitet kikászálodni a "cucc-hegy" alol.

-Hehe.Jol kezdödik a hét nemde?-kérdezi nevetve.-Amugy jo reggelt, történt tegnap valami?-kérdezte, közben kiváncsian jártatta rajtam  tekintetét. Nagy mosoly terült szét az arcomon, és heves bologatásba kezdtem, amit Avril egy furcsa pillantással jutalmazott, hát nem csoda sose szoktam ilyen lenni, de majd meg érti ha elmondom neki az okot..

-Avril,a tegnap volt a legjobb napom az életben!-mondtam egy helyben ugrálva az izgatottságtol.Barátnöm megfogta a vállam és erösen tartott,hogy nehogy megint ugrálo üzem-mondba kapcsoljak, közben értetlen fejet vágott,de segitettem neki:-Tegnap találkoztam az apámmal!!-mondtam már szinte visitva.Avrilnek le esett az álla, a szemei kiguvadtak, és csak tátogni tudott.Kb.olyan 20 percig meg se birt szolalni ,de aztán meg rohamozott a kérdéseivel.

-Mikor?Hol?Milyen?Van barátnöje?Miért nem szoltál tegnap?Szexi?-mondta az egészet egy szuszra.

-Tegnap,a boltban,kedves,nem tudom,mert nem volt rá idöm bocsi,FÚJ AVRIL azért csak az apám!-válaszoltam sorba mindenre.

Elmeséltem neki mindent ,egyrészt se hagyva ki.Amikor emlitettem neki hogy felpofoztam egy nöt elkezdett röhögni .Mikor befejeztem a mondokám ,rögtön beszédre nyitotta a száját:

-Oké, most már értem mért vagy olyan izgatot.Mikor is fogtok ma találkozni?

- Értem jön a suliba, és innen elmegyünk egy foci meccsre.

-Foci meccsre? Te nem utálod a focit?-csodálkozva rakta kezét a fejemre ,megnézni nem vagyok-e lázas.Ezen csak nevettem.

-De, de igy legalább jobban meg ismerhetem, és amugy is a legjobb barátja csapata fog játszani és kiváncsi vagyok rá.-szögeztem le a beszélgetést.

-Oké.A barátja szexi?-arcán megjelent jellegzetes perverz mosolya. Avrilröl csak anyit mondok,hogy nagyon perverz,multkor mikor nála voltam ott mutogatta a kedvenc blogjait, ami persze hogy az összes +18 -as,de még  pluszba imádja a meleg pasikat, szerintem nem kell részleteznem a sztorikat amiket elolvastatott velem!(Azota is rémeket látok!)  Na de vissza a jelenbe.:

-Avril!! Nem azt néztem hogy ,hogy nézni!-erre minden tudoan rám nézett, amitöl nyeltem egyett.-Na jo rohadt jol nézki, örülsz?-nagy vigyor kiséretében bologatott.

-Amúgy hol lesz a meccs?

-A stadionban, hol más hol?-forgattam meg a szemem,amin barátnöm nevetni kezdett.

-Lehet még jegyet venni?-nézett rám bizakodoan.Ugy veszemészre szeretne eljönni...tuti köze van ennek a pasikhoz.

-Nem.-mondtam egyszerüen, erre  szomoru lett, de én folytattam a beszédem:-De amugyis van még egy szabad jegy-erre fel kapta a fejét-mivel Louisnak nem kell, hisz ö fog játszani, ezért csak kettö jegyet kellet venni.-Avril szolásra nyitotta a száját, de én felemeltem a kezem ,hogy ne beszéljen bele.-Az egyik az enyém, a másik meg azé eki eljön velünk, mert kiderült hogy a játékosok egy személyt ingyen bejutattathatnak, és igy persze hogy aput választotta , igy nekem adták a másik jegyet is hogy döntsem el kit akarok hivni, és mivel anyu nem akart jönni, téged akartalak meg kérdezni ,de te mint mindig most is kitaláltad.-mosolyogtam rá.-Jössz velünk a meccsre?-hevesen bologatni kezdett és örömében bele ugrott a nyakamba. Miután le mászot rolam ,kétségbe esetten  nézett rám.Én csak értetlenül grimaszoltam, fogalmam sincs mi baja van.De aztán megtudtam.

-Az nem lesz gáz ha ebbe a ruhába megyek?-mutatott végig magán idegesen, én meg csak fáradtan a homlokomra csaptam. Egy fekete nadrágban volt amihez tartozott egy szintén fekete öv, + egy feket magassarku cipö (amit egyszer elcsorok töle!),egy fehér polo amin egy fekete koponya van és végül ,de nem utoljára egy fekete rövid dereku bör dzsekit viselt. 

 

 

-Avril.....miért is lenne ez gáz?-kérdeztem értetlenül.-Baszd meg , rohadt dögös vagy! Igy tényleg nem jöhetsz...akor az összes ember téged fog nézni és nem a focit!-kezdtem viccelödni, ami sikerült is.

-Tudom.-erre mind ketten fel kacagtunk.-De te se vagy valami ronda.-végig mért, és füttyentett egyett. Én egy szürke magassarkuban voltam, hozzá felvettem a kedvenc piros gatyámat, és hozzá egy csikos hosszu ujjut ami a könyökömig felvolt türve, + egy kis piros szivecske alaku retikül féleség.

 

Nem tudom mit van ugy oda hisz majdnem mindig ebbe a ruhában vagyok,hisz a kedvencem!

-Na mindegy hadjuk a ruhákat, ha jön apu akkor meg kérdezem hogy eljöhetsz-e akkor velünk, és akkor te is meg ismered, oké?-kérdeztem nagyon izgatottan, mire csak bologatni tudott. Még beszélgettünk egy kicsit ,de sajnos megszolalt a csengö, és mennünk kellet órára. Pont a legjobb oránk következett, az élettan , ami mindig arrol szolt hogy a tanár mesél a külön féle emberekröl,szokásokrol pl.mitöl pedofil egy pedofil (mondjuk ezt mindenki tudja -.-'') és az a különös hogy ez az ora mindenkit érdekel, mondjuk nem csodálkozom ,mert multkor a tanár ur ,vagyis mr.Kinney  elhivta az egyik ismerösét aki egy igen csinos nö volt, de aztán kiderült hogy azért hivta ide a tanár ur mert teljesen ki volt  tetoválva és hogy meg mutassa nekünk, amit a fiuk élveztek a legjobban mert a végén egy szál bugyiban állt az osztály elött. Jo be ismerem , tényleg nem volt rosz, volt egy tetoválása ami nagyon meg tetszett, egy szivet ábrázolt amin egy kulcs lyuk volt,és pont a mellén volt.

Na, most kiderült hogy csoport munkát kell végeznünk és mi választ hattjuk ki hogy kivel akarunk lenni, természetesen Avriller és Emilyvel vagyok együtt. Na igen ,de azt már nem mi döntjük el hogy miröl szerenénk irni (mert itt riport félét kell irni.). Ekkor meg haljuk tanárunk  tipikus mély,és érdek feszitö hangját:

-Na gyerekek, mindenki választott társat?-bolintottunk-Helyes.Akkor mondom a feladatokat, ....mondjuk ti-mutatott a fiukra-tiétek  "Egy alkoholista élete" . Tiétek...-és igy ment ez vagy 5 csoportal,mire mi érkeztünk a végén.-Hölgyeim, maguknak maradt a legnehezebb,-erre mind hárman nyeltünk egyett- önöké a "Milyen az élet homoszexuálisan" .Ennyi volt mára ,mindenki mehet!-mondta mr.Kinney, de mi mind lefagytunk, vagyis  én lefagytam, Emily össze-vissza beszélt,Avril meg majd nem ki esett a padbol annyira öröm táncott járt ültében.

Most komolyan, mindenki tök egyszerüt kapott pl."Játék függök élete", vagy "Ilyenek a terhes nök" ,nem igaz hogy pont minekünk jutott ez. Semmi bajom a melegekkel, tényleg, nem is baj hogy ezt kaptuk, nem zavar, csak az hogy ezen az orán ha ilyen gyűjtös feladatuk van  akkor nem használhatjuk az inetrnetett segitségnek, mert semmi sincs rajta ami segitene! Ezért pont a témához füzödö embereket kell kikérdeznünk , vagyis interjut csinálni velük....na ,jo de hogy a picsába csináljuk ezt meg, hogy ha egy meleg embert se ismerünk?? Egy idegenhez csak nem mehetünk oda hogy: "elnézést, ön homoszexuális?"  Ez még viccnek is rosz lenne! Mindegy majd felhasználjuk Avril ismereteit a témában...

 

***

 

Az összes óránknak végelett ami csak egy dolgot jelent: ÚJRA APUVAL LEHETEK!! 

El köszöntem Emilytöl,meg ragadtam Avril kezét és elkezdtem kirohanni a sulibol. Mikor kiértünk meg könnyebültem, mert elég idegesitö volt most bent lenni! Ki áltam a suli elé, már majdnem az uton álltam, hogy észrevegyem apujékat vagy ök engem, mert az igazat megvalva nem tudom hogy nézki a kocsijuk, pedig már láttam! Csakis én vagyok ilyen ügyes. Hirtelen Avril hangjára lettem figyelmes:

-Ööö...apukád hogy nézki? Hogy ha esetleg nem vennéd észre akkor tudjak segiteni.

-Háááát...magas, göndör barna haja van,zöld szemei.....de inkább a hajárol lehet fel ismerni-mondtam,mire bolintott.

Ekkor kerék csikorgásra lettem figyelmes, egyszerre kaptuk tekintetünket a hang irányába, ami egy fekete autotol származott, ami nagyon gyorsan hajtott ,egyenesen felénk! Ijedtünkben hátrább ugrodtunk,mikor elöttünk hajtott el, de nem messze meg állt és lassan visssza tolatott, adig mig telejsen elöttünk nem volt. Nagyon meg ijedtem, olyan volt mintha el akarnának rabolni! Félve kaptam Avril keze után, aki egy bátor mosolyal szoritotta meg a kezem, amitöl kicsit meg nyugodtam. Ekkor a jármü felénk lévö hátso ajtaja kinyilt, és egy ideges Louis szált ki belöle, és egyenes hozzánk rohant.

 

-Minden rendben?Nem esett semmi bajotok?-kérdezte tele aggodalommal a hangjában, (mondjuk az arcán is látszott hogy aggódik) közben segitett fel állni a füböl, mert a nagy lendülettöl eltaknyáltam.Kicsit szédültem, de csak mert hirtelen ért az esés, tulélem.Aggodva néz rám Louis ,mielött azt hinné hogy valami bajom van gyorsan válaszolok:

-Jól vagyok, nincs semmi bajom.Avril jól vagy?-kérdeztem barátnöm, aki nagyban elmerült Louis méregetésében ,mert egy kicsit elöre hajolt és igy tökéletes rá látást nyujtott a hátso felére, amit Avril nyagon szivesen nézett.-Perverz Róka, válaszolj és ne Louis hátsoját stiröld!- mondtam komolyan, de a végén el nevettem magam,  ebben még Avril zavart,piros arca is segitett. Ezen Louis is nevetett. Erre Avril  bevágta a durcát, ezen jobban elkezdtünk nevetni. Nagy nevetgélésünk közepette, auto csapodást hallotam, utána meg lépteket,amik inkább futásnak neveznék.Nem sokára már láttam is a hangok tulajdonosát is, vagyis aput.

-Jól vagytok? Megütöttétek magatokat?...-kétségbe esetten kapkodta tekintetétt egyszer Avrilre, egyszer rám, de inkább engem féltett. Bolintottunk, mire meg könnyebülten sohajtott.

-Ki vezette az autot?-kérdezte Avril kicsit felháborodottan  aput.

-Mr."ugyan már nem lesz semmi baj ha vezetek" uraság.-Avril értetlen fejet vágott, mondjuk én is.

-Niall...-mondta Louis. Az emlitett épp ekkor szált ki a jármüböl Liam kiséretében,és mindketten aggodva rohantak felénk. (Nem kell mondanom Avril öket is végig stirölte, de inkább Louist és aput.) Mikor oda értek kedvenc szöszink Liam mögé bujt apu elöl,és onnan tettefel az ide illö "Jol vagy?Nincs semmi baj?" sablonos kérdéseket.Látványosan szemet forgattam, és kicsit dühösen válaszoltam:

-Emberek! Nyugalom nincs semmi bajom, nem történt semmi! Niall nem csináltál semmit, ugyhogy nincs okod félni aputol,mert nem fog kicsinálni, ugye?-nyomtam meg a végét hogy hatásosabb legyek.Apu a kérésemre csak morgolodott,de aztán ki bökött egy igent.

Ezt a "vitát" lejátszottuk, ugy hogy indultunk is az autohoz, hogy elérjük a meccset. A jármü nem csak kivülröl de belüröl is oriási volt, kb.még 4 barátom befért volna.Elöl Louis ült a kormánynál (mert ugymond ö vezet a leg gyorsabban, és Niallt nem engedték vezetni) mellette apu, mögöttük Liam és a még mindig félö Niall, végül leghátul én és Avril.Lassan ,csendben telt az idö, de aztán apu megzavarta a "nyugodt" csendett:

-Egyébként szia!Harry Styles vagyok, Daisy apukája. Hogy hivnak?-kérdezte mindent sejtö vigyorral az arcán, közben Avrilt nézte vagy csak probálta nézni...

-Örvendek, Avril Fox ,Daisy nem létezö testvére.-ezen mindketten elnevettük magunkat és egymás nyakába ugrodtunk.

-Azt hittem Perverz Róka.-mondta nevetve Louis, amin mindenki elkezdett nevetni.

Az ut további részét végig hülyültük,nevettük, igy sajnos gyorsan a stadionhoz értünk. Amint leparkoltunk Louis és apu rögtön be is mentek, mert a játékosoknak bekell melegiteni,meg stb. , és mivel Louis magával hozta aput igy neki is menni-e kell, igy ott hagytak minket négyen a sorban ,a jegyekkel.Miután mi is beértünk a helyeinket kezdtük keresni, mikor észre vettük aput ahogy nekünk kalimpál össze-vissza.Hozzá siettünk a pálya szélére, és meg tudtuk hogy onnan nézhetjük végig ez egész meccset, naná hogy ennek mindenki örült. Egykis várakozás után a játékosok bevonultak,és elkezdödött a meccs.

Nem szeretem a focit,söt,utálom.....de most ki mondottan élvezem.Eddig ugy gondoltam hogy a foci annyibol áll hogy az emberek rohangálnak a labda után ,mint a hülyék (most se gondolom más ként), de most meg megvilágosultam.Lehet hogy most csak azért tetszik mert Louis játszik,de nem baj, elmondhatom hogy egyszer az életben végig néztem egy foci meccset kinok nélkül. Arra lettem figyelmes hogy Avril nagyon rázogat, értetlenül kaptam rá tekintetem, mire egy fáradt sohajal belekezdett mondandojába:

-Daisy......szerinted van esélyem Louisnál?-kérdezte kicsit pirosan,és meg megdöbbentem.

-T-t-t-t-tetszik L-Louis?-dadogtam, erre félénkenbolintot.Hát...hüha...meg lepödtem,nem is kicsit.

-Daisy....DAISY!!-orditotta fülembe, mire észheztértem és meg is süketültem.

- Köszi Avril én is szeretlek :p.-közben probáltam kirázni a süketséget a fülemböl, amin elkezdett röhögni.El mosolyodtam, de aztán eszembe jutott a kérdés ,és mivel mindenre válaszolni szoktam , erre is ez a sors vár.-Amugy a kérdésedre a válasz .....nem, nem akarlak meg bántani, de nézd meg -itt rámutattam az emlitetre ,akit épp ki gáncsoltak.-AZT A ROHADT, HÉÉ EZ NEM ÉR!!-ordibáltam a pályára, mint ahogy a rajongok szokták , aztán szépen nyugisan vissza tértem az elözö témához.-Hol tartottam..? Á..nézd meg , Ö egy 30 valahány éves férfi akinek lehet hogy van egy barátnöje vagy családja, TE meg egy 17 éves diák vagy akinek  nagyobb a perverzségi szintje mint amekkorának kellene hogy legyen -itt elnevettük magunkat- és aki sose tudja egy pasinál sokáig kibirni.Neked szeretnék ezzel jot, mert a végén ,vagyis pár perc mulva, rá jösz hogy nem is tetszik és elfelejted mint ahogy szoktad.-biztatoan mosolyogtam mert bizom benne hogy igazat mondtam.

-Köszi.....-mondta kicsit szomorkásan, de aztán fel ragyogtak a szemei , mikor Louis felénk kezdett futni. Na igen ,de aztán szegény rá jött hogy nem hozzá rohant hanem csak beugrott mindenkinek köszönni (vagyis 5-ünknek) , egy gyorsat pacsizott apuval aztán ment is vissza játszani.

 

 

 

Láttam milyen szomoru, nem gondolkotam ,el kezdtem keresgélni a táskámban a dugi csokim (amiböl van vagy 40), oda adtam neki egy bátorito ölelés kiséretében, mire el mosolyodott és egy olyan "ki-zugok-a-vén-faszibol-!" nézéssel elkezdte enni a csokit, én meg megint koncentrálhattam a meccs nézésére.

Végig néztem a pályát és szemem meg akadt valamin, inkább valakiken.Apu, Niall és Liam a pályaszélén bohockodtak a csapat kabalájával, ami egy kutya volt.

Vicces volt, elnéztem volna még egy ideig de nem birtam mivel a biro be orditotta hogy  "MÉG 10 PERC!!"  és a figyelmem inkább ez vonzotta.Mind két csapat bele adott apait-anyait az utolso percekben,mindenki probálta elvenni a másiktol a labdát,  az egyiköjük sikeresen fejen rugta a másikat! Ennek köszönhetöen már csak 2 perc maradt ,és az állás egyenlö volt. Ebben a pillanatban az ellenség el vette tölünk a labdát, és a kapu felé  kezdtek rohanni. Már épp rugta volna az egyiköjük a labdát, de nem birta mert a labda eltünt a helyéröl, mindeknki hátra fordult és meg találték a labdát ami épp Louisnál volt és egyenesen futott az ellenség csapatának kapujához vele.Minden szurkolo, edzö, örjöngött, ordibált hogy "gyerünk! Sikerülni fog! " vagy "Gyerünk már, Ezen múlik a pénzem!"....na most konkrétan nem irigylem Louist.  Már a kapunál volt ,ekkor mögé kerültek az ellenség csapat tagjai , ezért nem huzta tovább az idöt, gyorsan célzott, kapura lött éééssss...........GÓLL!!!!

 



 Boldog sikitások, és orditások lepték el a stadiont. Én és Avril örömünkben egymás nyakába ugrodtunk, apuék ordibáltak örömükben hogy "Ezaz!" "Szép volt Louis!" meg ezekhez hasonlokat.Minden csapatt tag Louisra ugrott örömükben.

 

**

Miután mindenki ki ujjongta magát, a játékosok el mentek át öltözni, bele értve Louist is. Mikor ki ballagot, kicit meg lepödtem, mert mivel nem a focis ruhájában volt , jo de azért lepödtem meg mert pont ismétlem pont ugyan ojan ruhában volt mint én (kivétel a magassarku). Ezen a társaságunk nevetni kezdett ,meg meg jegyzésekett tettek hogy " Nem is tudtam hogy ikrek vagytok" meg hasonlokat. Egész uton is ez volt a téma, ami már idegesitet!!
Miután ki raktuk Niallt, Liamet mag Avrilt, végre csend volt a jármüben , én meg meg könnyebülten fujtam ki a levegöt.   Mi is hamar haza értünk. Mikor meg állt az auto, és kiszáltunk meg ölelgettem aput ,meg persze Louist is , és gratuláltam is neki, elköszöntünk én meg indultam is haza(vagyis a szembe lévö házba),de meg torpantam az ut közepén,mert eszembe jutott hogy azért táskát is vittem , és most nálam 0 táskavan ,ezért gyorsan vissza rohantam a kocsihoz.Na igen ,de az pont zárva volt!! Idegesen a hajamat kezdtem tépni, de aztán eszembe jutott hogy  ha elkérem a kulcsot aputol akkor ö kinsitja nekem. Az ajtohoz siettem, és kezemett kopogáshoz készitettem mikor észrevettem hogy nincs be zárva az ajto. *Nem lesz semmi baj ha benyitok.*-gondoltam magamban , és igy is cselekedtem. Sötét volt ugyhogy igy semmit se láttam, a telefonommal nem tudtam világitani mert az a táskámban volt, és mint tudjuk az meg a kocsiban. Ekkor halk hangokat hallotam meg a (gondolom) nappali irányábolt, igy lassan a hangok felé kezdtem sétálni. Mikor oda értem ,szitn ugy sötét volt ezér fel kapcsoltam a villanyt hogy lássak.......nagy hiba volt!  Meg állt bennem az ütö,meg fagyot hirtelen a vér az ereimben a láttotaktol. Hogy mit láttam? Louis a falnak volt nyomva és ö hozzá volt simulva apu.Louis át ölelte apu derekát,apumeg kezei közé gota Louis arcát és igy CSÓKOLÓZTAK!!!  Kiszabadult belölem a sikitás. Erre mindketten meg ijedtek, elváltak egymástol, és döbbenten figyeltek engem.
-Apu.....ti...ti..-dadogtam, köben remegett a kezem .Apu épp szolásra nyitotta a szályát, de nem hallotam mit mondott.  Tul sok volt ez nekim , igy elájultam.

7.rész

hello:)
sajnálom hogy csak most tudtam részt hozni,igazábol már tegnap felraktam volna,csak a gépem meggajdult és az egész amit irtam elveszet,eltünt:/ igy az egészet ujra kellet irnom.De a lényeg hogy itt van:D Figyelem! csunya beszéd és (sok) helyes irási hiba találhato benne:) remélem tetszenifog, puszi:D

Mindenki ledöbbent.Nem birtam meg szolalni,csak csendben figyeltem ahogy  az Eleanornak nevezett nö hogyan smárolja, a már fuldoklo Louist.Nem is beszélve,arrol hogy apu ölében csinálja, akin látszik hogy nagyon zavarja a nyálcsere az ölében.Ha most nem hadják abba én komolyan kiadom a taccsott! 17.vagyok, de nagyon nem birom azt ha elöttem smárolnak az emberek,söt ,még azt se birom ha kézen fogva járnak/állnak elöttem. Nem csoda hogy nincs pasim......

-Be fejeznétek végre?-figyeltem fel apu,mély ,dühös és féltékeny(?) hangjára. Eleanor (végre!) elszakadt Louis szájátol (de nem szált le rola), aki rögtön levegö után kapkodott,közben az emlitett nö-személy lesajnáloan  nézett Harry szemeibe, amiken látszott hogy ha ölni tudnának,akkor ez a nö már rég hulla lenne.Ahogy figyelte apu arcát szája egy gonosz mosolyra huzodott,közben a tekintete olyan lett ,mintha az ös ellenségével találkozott volna. Ahogy látom a szemükben a szikrákat, kezdem azt hinni hogy tényleg azok!

-Inkább törődj  a csajoddal és fogd be azt az idegesitö pofád, Harold!-rivallt rá a "hárpia" (ez illik rá ^^) apura.Ekkor Louis felpattant apa öléböl, igy sikeresen lelökte a rajta ülö nöt ,aki szépen landolt a földön. A "hárpia" dühösen villogo szemekkel nézte a szitén dühös Louist, aki épp meg szolalt:

-Az egyetlen akinek bekéne fognia a pofályát, az te vagy!! Nem beszélhetsz igy Harryvel, söt, senkivel se! Amugy meg mi volt ez az elöbbi? "Vissza szerzem a pasimat"?! Na ezt elfelejtheted ,örökre! Meg volt az esélyed,de te elhagytál egy gazdag vén fasz miatt, akinek csak azért kelletél hogy legyen kit meg dugni!-mondta tele gúnnyal és dühvel a hangjában Louis. Nagyon meg ijedtem hogy egymásnak ugranak majd vagy ijesmi,de ezt szerencsére nem csinálták....még. A nö nagy sértödötten fel kelt a földröl és nem törödömen anyut kezdte méregetni.Anyu csak zavartan meredt elöre ugy látszik öt is idegesiti ez a hárpia.A hárpia felé néztem, aki már nem anyut hanem engem nézegetett,mint a kirakatban a ruhákat. Elkapta tekintetét rolam ,apunak kezdett beszélni,miközben öt nezégette:

-Nocsak,Harold.......úgy tudtam hogy az idösebb nökre buksz, és nem azokra akik még attol is zavarba jönnek hogy ha egy csokolozo "párt" látnak. Hol szedted fel? Az utca széléröl, ahova a kurvák tartoznak?-sátánian fel kacagott, én meg teljesen le dermedtem. Most komolyan le kurvázott? Ha én az vagyok akkor ö micsoda?

-Tévedésben vagy Eleanor..-szolalt meg kisértetiesen egyszerre anyu és apu ,akik eszméletlenül dühösek voltak.-Itt csak egy kurva van , még pedig te!!-csapott az asztalra anyu.Keze remegett az idegességtöl.Apu át nyult az asztalon és megfogta anyu remegö kezét, ami az elözö cselekedetnek köszönhetöen abba hagyta a remegést. Apu csak biztatoan mosolygott, közben beszélt:

-Nyugi Stell, nem éri meg ,miatta fel huzni magad.Csak féltékeny Daisyre, mert olyan szép mint az anyja.-mosolygot egyszer anyura ,egyszer rám. Erre "szeretet" hárpiánk felhorkant.

-Ja, pont rá lennék féltékeny....-mondta, aztán belé csapott a felismerés-....csak nem a te lányod?-sátáni vigyora meg rémisztet.Apu nem válaszolt, és ezt a nö igennek vette, ezt onnan gondolom hogy vigyora még nagyobb lett. Megint végig mért, aztán anyuval is ezt csinálta.Fülsöketitöen felkacagott, miután abba hagyta meg szolalt:

-Höh.Gondoltam hogy egyszer felcsinálod az egyik kurvádat! De nem lehetett volna egy szebbet felcsinálni?-kacagta el magát hangosabban mint az elöbb. Na jo ,BETELT A POHÁR!!

Fel pattantam a helyemröl és a hárpia felé kezdtem lépkedni,mig teljesen elé nem értem. Mikor teljesen elötte álltam fel emeltem a kezem, és pofon vágtam.Nem néztem hátra, de igy is tudtam hogy mindenkinek kiguvadt a szeme és le esett az álla.Eleanor az arcához kapta a kezét, amin látszodott egy piros tenyér nyomom.Dühtöl szikrázo szemekkel nézett az én szintén dühös szemembe.

-Na ide figyelj, kislány!-sziszegte a fogai közt-Nem tudom honan szedted a bátorságot hogy kezet emelj rám, de ha még egyszer ezt csinálod, esküszöm nem marad egy épp fogad se, ugy inkább fogsz hasonlitani az apádra!

-Kuss!

-Hogy mondod?-kérdezte arogánsan.

-Jol hallotad! KUSS!!-ismételtem kicsit hangosabban a kelleténél.-Nem tudom ki vagy és mit akarsz, de azt tudom hogy egy beképzelt ribanc vagy!Engem elhordhatsz akárminek ribancnak,csúnyának, nem érdekel!.....De ha bármi rosszat mersz mondani anyura, apura vagy Louisra, esküszöm nem marad egy épp csontod se! Értve vagyok?!-gyilkos pillantással néztem, a meg ijedt nöt, aki csak félve bolintott.Vissza mentem a helyemre,és mikor a nőre néztem eltünt,elfutott elölem. Gyözedelmesen vigyorotam.Anyuék még mindig megdöbbenve néztek, de nem csak ök, hanem az egész kávézo!

Halk tapsott hallotam , ami egyre hangosabbávált.Ugy látszik mindenki egyet ért velem.

 

***

 

Mi után eljöttünk a Starbucksbol mindenki rám mosolygott.Ugy látszik mindenkinek tetszett az "elöadás".Remélem nem ijedtek meg tölem.

Apu és Louis felajánlotta hogy haza visznek, de mivel mi is kocsival voltunk ezért csak haza kisérni tudtak.

Mikor a házunk elött voltunk, meg áltunk a felhajton, és miután kiszáltunk, távcsövet csináltam a kezemböl és ugy néztem hogy hol vannak apuék.Rögtön kiszurtam öket, mert rosz helyen álltak meg, vagyis a szembe lévö háznál.Azonnal át rohantam szolni nekik.:

-Apu!Rosz helyen áltatok meg! A mi házunk ott van!-muttatam a házunkra.Erre mindkét férfi elmosolyodott.

-Nem rosz helyen álltunk meg , Daisy.-mondta Louis , erre csak értetlen pofát vágtam.De szerencsémre folytatta.:-Ez a mi házunk.-mondta nagy vigyor kiséretében apu,miközben magára és barátjára mutogatott. Le esset az állam, szo szerint! Így már tényleg sokkal közelebb jutottam az apukámhoz, hisz  csak át kell mennem a szomszédba ha látni szeretném.Nagy mosoly terürt szét az arcomon.Örömöben apu nyakába ugrodtam, aki ezen meglepödött ,de boldogan ölelt át. Apu vála mögöt átnéztem és Louist láttam ahogy műen szemét kezdte törölgetni ,meg szipogni ,mintha meg hatodott volna,de majd nem elröhögte magát,mint én is. Ekkor apu kicsit eltolt magátol, és (még mindig) mosolyogva kérdezte:

-Nincs kedved holnap eljönni velünk valahova?-erre heves bologatásba kezdtem.

Mosolya még nagyobb lett és szorosabban magához húzott, ugy ölelt tovább.

 

6.rész

Hello mindenkinek :D
nagyon szépen köszönöm hogy olvassátok a blogom, és köszönöm a 177 oldal megnyitást ez nagyon boldoggá tesz :D na nem beszélek többet ,itt az ujrész ,remélem tetszeni fog (bocsi a helyes irási hibákért) , jó olvasást , és szép napocskát :D
***

*Daisy*

 

Meg könnyebbültem mikor anya ide ért, hisz egyik férfit se ismerem (szerintem ök se engem),mondjuk van sejtésem hogy kik lehetnek,de nem biztos.De mikor az anyu mellet állóra pillantottam le döbbentem.A férfi aki vele volt,nagyon hasonlitott arra a srácra aki a képeken volt,csak idösebb kiadásban.Az a férfi akire anya azt mondta hogy a legjobb barátja volt, aki lehet hogy az apám.Lehet hogy ö az a srác?Ekkor egy kezet éreztem a csuklómon ,ami közelebb huzott az elöbb kémlelt férfihez és a kéz gazdályához is  ,vagyis anyuhoz. Értetlenül bámultam anyut,miközben meg szolalt:

-Harry ö Daisy, Daisy ö Harry....az apukád.-nagy döbbent szemekkel meredtem az előttem lévő göndör férfira,aki csak ugyan úgy döbbenten fürkészte az arcom, aztán egyszerre kaptuk fejünket anyura,aki csak mosolyogni tudott. Lassan körbe néztem és így megpillanthattam Emily  "Ö-AZ-APUKÁD-?" tekintetét, és a másik 3 férfi megdöbbent arcát és mind úgy maradtak ahogy az elöbb álltak, vagyis a

Szőke: tátott szájal,megdöbbent arcalnézett minket közben a polcon kutakodó keze is meg állt.

A magasabbik ,pici haju barna: szintén tátott szájal és meg döbbent arcal meredt elöre.

A kisebb barna (akit vonszolt a szöke, és aki szerintem Louis): rajta is láttam hogy megdöbbent ,de az ö arcán egy hatalmas mosoly is láthato volt, nem beszélve a boldogságtol csillogo kék szemeiröl.

 

Minek örül enyire?Meg ismert?....Kétlem ,hisz amit láttam képet azon még olyan uj szülött vagy pár hetes lehettem.....és azota nem találkoztunk arra emlékeznék..nem? Gondolat menetemet ,egy kéz zavarta meg ami a fejem tetejére került és azt simogatta , meglepetten néztem fel és egy boldogságtol és meg könnyebüléstöl csillogo zöld szempárral találtam szembe magam. Most hogy igy meg nézem....egy picit hasonlitunk, ha ö az apám akkor már értem hogy kitöl örököltem  :

a barna hajam ,mert a családban mindenki szöke (de tényleg ez nem vicc!).

A magasságom ,mert én vagyok a legmagasabb mindenki kb.1-2 fejjel alacsonyabb.

Mondjuk ezek nem bisztos tények,de más magyarázat nem jut eszembe.

Hirtelen meghallok egy kellemes mély hangot,ami nekem  szol:

-Szóval te lennél Daisy?-kérdezte az előttem álló egy mosoly kíséretében, miközben bólintottam.- Nincs kedved meg ismerkedni?-itt a hangja kicsit félénk volt, de hát ki ne félne hogy ha a 17 éve nem látott lánya/fia nem akarna vele meg ismerkedni? Szerintem mindenki félne, nem is inkább rettegne ettől,de Harrynek ettől nem kell félnie. Maga biztosan bólintottam egyet, közben szikrázó mosollyal néztem Harryt aki meg könnyebbülten fújta ki a levegőt és az ö szája is mosolyra huzodott.

 

 ***

Miután el köszöntem Emilytöl, és kifizettük a cuccokat amiket vettünk, meg anyuék elbúcsúztak a másik két férfitöl ,név szerint Nialltöl és Liamtöl, mi 4-en (Louissal együtt)elmentünk a kedvenc helyemre a Starbucks-ba és mint kiderült apunak is ez a kedvenc helye. Mikor beértünk ,leültünk egy asztalhoz ,odajött egy pincérnö és felvette a rendelést, aztán elment.Csendben ültünk, én anya mellet,velem szemben apu (vagyis Harry) és ö mellette meg Louis. Ojan 10 perc múlva megérkeztek végre a rendeléseink.

 

A csokis apué, az epres anyué, a karamellás Louisé. Az összeset kostoltam már, és midegyik finom (föleg a csokis *-*), de a legjobb a csokis sütis (vagyis én igy hivom) ami a kedvencem.

Levakarhatatlan vigyorral figyeltem a finomságot magam elött, amin mindenki nevetett. Nem figyeltem rájuk, csak nyugodtan neki estem a csokis sütis csodámnak. Miközben ivókámmal "játszottam" ,halk beszélgetést és nevetgélést hallottam magam körül. A nevetgélökre pillantottam ,akik (mint emlitettem) nevettek ,beszélgettek az elmult idöröl, és vigyorogtak mint a tök miközben jo izüen ették az elöttük lévö sütit (mikor kerültek ezek ide??).Ezen elmosolyodtam.Ekkor anya kezét Louis nyakához emelte, aki meglepett tekintettel figyelte a müveletet. Valamit keresett ,de semmit se talált.Feladoan sohajtott egyett, és kezét Louis nyakárol apuéra vándoroltatta, ahol ugy látszik megtalálta amit a másikon nem, mert felcsillantak a szemei. Érdeklödve döltem elörébb ,és megláttam hogy anyu apu nyaklánc medálját szorongatja. Én is a nyaklánc felé nyultam ,de anya keze utban volt ezért kicsit oldalra löktem az emlitett testrészét és igy már én is a medált csodálhattam,ami egy mikrofont ábrázolt.Nagyon szép volt,mondjuk valami ilyesmire vadászok már egy idelye, de annak volt még egy része ami meg egy gitár volt.Lehet hogy apunak is ilyene van és valaki másnál meg a gitár. Ekkor anyu meg szolalt:

-Neked nincs nyakláncod?-kérdeze minden tudoan közben Louist nézte,akin látszott hogy meglepödött a kérdésen.

-Nincs.....mért, kéne lennie ?-néz anyura pimaszul vigyorogva.Csak halványan mosolygok rajtuk, apu meg halkan nevetgélt Louis mellet. Ekkor Louis rá kapja a tekintetét a mellete lévöre és kérdön nézi, aztán mint aki szellemet látott ugy meredt apura. Fogalmam sincs miröl van szó, de ugy látszik ök értik. Ekkor apu nagy nehezen abba hagyta a nevetést, felém fordittta a tekintetétt és egy nagy mosoly keretében kezdett beszélni:

-Daisy....mesélsz egy kicsit magadrol? Az se baj ha nem akarsz beszélni, csak érdekel hogy mi van veled ,meg Stellaval.-amikor ki mondta hogy "érdekel mi van veled" egy számomra ismeretlen érzés fogott el, valami olyasmi  mint amikor keresel valamit és amikor azt gondolnád hogy örökre elveszett pont akkor találod meg...igen ,kb.ijen érzés fogott el, meg a boldogság hogy egyáltalán érdeklem, lehet hogy ezt ki is mutattam mert éreztem hogy egy kis könnycsepp szökik ki a szemem sarkábol és folyna le az arcomrol ,ha apu nem törölné le, de látom rajta hogy ö is küszködik a könnyeivel , az öröm könnyeivel.

-Csak pár dolgot kell rolam tudni-mondtam halkan apu könnytöl csillogo szemeibe, szintén könytöl csillogo szemekkel- szeretem a zenét, imádom az összes csokit a világon,- itt el mosolyodott-de a legfontosabb tudni valo, ha bárki vagy bármi rosszat mer mondani vagy tenni a szeretteimmel annak velem gyülik meg a baja és nem fogja egy épp csonttal se meg uszni ha velem találkozik.-a szavaim magabisztosak voltak ,az is voltam, de a könnyeimet nem birtam le gyözni, utat törtek a felszinre.Egy kéz simogatta az enyémet. Nem kellet felnéznem hogy tudjam kié a kéz, tudtam hogy apué, és tudtam hogy ö is utat engedett a könnyeinek. Hallottam ahogy anyu  halkan szipog, nem néztem rá se de igy tudtam hogy meg hatódott, Louisra néztem ,ö csak mosolygott,de láttam hogy neki is csillognak a cseppek a szemében.

 

A pillanatot egy (nekem) ismeretlen nö zavarta meg, aki szo szerint rá ugrott az ülő Louisra, aki a tulnagy lendület miatt elesett...volna, de nem, mert egyenesen apu ölébe "feküdt", közben a nö meg rajta feküdve ölelgette.Nem kell mondanom, nagyon meg lepődtünk mind a 4-en, de főleg Louis.Döbbent tekintettel figyelte a rajta fekvő nőt, aztán fel nézett és egy szintén döbbent Harryvel találta szembe magát, aki egy kicsit el pirult,az előbbi jelenet következményétöl.Szinte az összes ember aki itt van minket néz! Elég hülyén nézhet ki :egy pasi akinek az ölében egy másik fekszik (hátulról nézve férre érthető) és azon meg egy nö. Velük szemben meg kettő megszeppent nő ül.

-De örülök hogy látlak, Lou!!-mondta Louis "támadója" mikor "viszonylag" le szált róla.Na így már jobban meg bírom nézni : barna haj és szem,fiatalos arc ,szép nagy mosoly....tök ojan mint Louis csak lányként és más szemszinnel.

-E-Eleanor? -mondta Louis megszeppenve.-Mit keresel itt? De főleg rajtam?!

-Ez egyszerű-nevette halkan egy kis mosoly kíséretében.-Vissza szerzem a pasimat!-egy könnyed mozdulattal meg csókolta Louist.

5.rész

*Stella szemszög*

 

Nagy kö esett le a szivemröl,hogy már nem kell titkoloznom Daisynek az apjárol,vagyis Harryröl.Nagyon hiányzik hiszen a legjobb barátom volt,és azota azért össze gyült pár dolog amit mondanék neki,mert még mindig szeretem és szeretném ha látná a lányát 17 év után. Meg a legfontosabb, érdekel hogy mi történt vele az elmúlt években, hogy hogy vannak a fiuk.Egyáltalán tartják még a kapcsolatot? Nagy gondolkodásomban nekimentem valaminek a bevásárlo kocsival.Ijedten pillantotam elöre, és szemeim (és persze az ijedtségem )még nagyobb lett. Kiderült hogy nem valaminek hanem valakinek mentem neki, aki rémisztöen hasonlitott a volt legjobb barátomra (!): barna göndör fürtök,smaragd zöld szemek,és gödröcskék az arcán mikor mosolygott, és most éppen ezt tette.De azért látszik rajta hogy idösödöt:  magasabb lett (de régen se volt valami kicsi) ,polojábol kiláccodtak a melkasán lévö madarak,és sokkal izmosabb lett.Nem hiszem el!! Itt van??

-Szia,Stella .-Mondta mélyhangján,ami alapbol mély volt de most sokkal mélyeb lett.Közben fülig érö mosolyal nézett.Nagyon meg döbbentem.....FEL ISMERT? Ennyi év után?

-Sz-szia,H-Harry-hebegtem lesokkoltan.Csoda hogy jött ki hang a torkomon!-Te,mi....mit keresel itt??-Kérdeztem kicsit már bátrabban, izgatottabban.Erre csak még nagyobb lett a mosolya és csillogo szemekkel kémlelte még mindig az arcom, közben egyre közelebb jött és szorosan meg ölelt.Pár perc mulva eljutott a tudatomig hogy mitörtént és én is vissza öleltem.Miután elengedtük egymást,mind ketten csillogo szemmekkel kezdtük felrakni a felgyülemlett kérdéseket, de mivel egyikünk se értette hogy mit mond a másik ,mivel egyszerre beszéltünk ezért abba hagytuk és vártuk hogy a másik meg szolaljon. Mielött Harry meg elözhetett volna gyorsan kérdeztem is:

-Mit keresel Londonban?-tettem fel a kérdést . Ö csak mosolyogva válaszolt.

-Hát.....a munka helyemen nem fértünk el annyian amennyien voltunk, és igy engem át raktak ide ,mert nincsen családom akik miatt oda kötne a munka.-mondta mosolyogva,mintha nem is bánná hogy ide helyezték.-Egyébként hogy vagy? Már azota nem hallotam felöled miota....-mondta,de nem fejezte be a mondatot ,ezért segitettem neki:-Mioata meg született a lányunk.-mosolyogtam rá. Miután kimondtam hogy"lányunk" halványan elmosolyodott és egy ojan "ö-is-itt-van-?" nézéssel nézzet össze-vissza. Boldoggátett a tudat hogy érdekli a lánya ,és hogy keresi .Mosolyogva bolintottam,mire még jobban el mosolyodott. Beszédre nyitotta száját:

-Kérdezhetek valamit?

-Többet is.- kuncogtam halkan.

-Jo,de ne üs le amiatt amit kérdezek,mert emlékszem régen mindig leütöttél ilyenkor- nevetett fel ö is halkan- Együtt vagy most valakivel?-kérdezte, közben védekezö állásba állt, én meg csak nevettem rajta. Mindig is kiváncsi volt hogy járok-e valakivel, hogy tudja kit kell megverni ha valami rosszat csinál velem.....,mindigis ilyen...védelmezö volt.

-Nyugi nem ütlek le, és nem vagyok együtt senkivel se.-mondtam nyugodtan, de aztán el kapott a kiváncsiság-...És te?

Erre az arca pirosra változott,és zavartan vakargatni kezdte a tarkolyát. Meg lepödtem, nem is kicsit.. Harry Styles jár valakivel ,az akinek mindig is csak egy északásai voltak? Az aki a legjobb barátom volt?  Kiváncsian fürkésztem az arcát ,amiröl semmit se tudtam le olvasni csak azt hogy zavarban van....tuti jár valakivel!! Deritsükki hogy kivel!!

-Hm...hogy hivják?-kérdeztem magabisztosan ,mégis kiváncsian.

-Reméltem hogy nem leszel rá kiváncsi.-mosolygott halványan.

-Hogy ne lennék kiváncsi?? Hisz az egyik legjobb barátom voltál vagyis nekem még annak számitasz...és amugyis régen sose voltál szerelmes, és az nekem nagy szám hogy szerelmes vagy ! Na mondcsak a nevét, ne kimélj!-mondtam bisztatoan közben válon boxoltam, mint régen is tettem.Ezen csak nevetett.

-Hát az igazat meg valva ......... ismered..azt a személyt.-mondta miközben még vörösebb lett. Kérdön néztem rá, fogalmam sincs ki lehet az!

-Na mond már, Hazz!-Meg rezzent mikor kimondtam a becenevét.Sohajtott egyet és rám nézett.

-Jo csak lécci ne kezdj el ordibálni, ne üss le, és kérlek ne akagy ki!-mondta ,közelebb jött ,de annyira hogy kb.5 centi volt az arcunk között.Éreztem hogy kezdek kicsit vörösödni.Közben Hazz a fülemhez hajolt és suttogva mondta ,amire kiváncsi voltam,de nem az volt amire számitottam. Elakadt a lélegzetem,nem kaptam rendesen levegöt,söt,sehogy se! Ijedten pillantottam barátomra, aki aggodva figyelte minden eggyes mozdulatomat.

-E-ez m-most komoly?-kérdeztem félve ,hátha rosszul hallotam.....de legbelül tudtam hogy jol hallotam. Félve bolintott. Lehajtotta a fejét, halkan mondott egy "bocsánat" -ot, amit nem birtam hova tenni és ezt szová is tettem:

-Mért kérsz bocsánatott Harry?-hangom aggodo volt, mert aggodtam.Nagyon aggodtam.

-Nem kellet volna inkább mondanom...-mondta szomoruan. kétségbe estem.

-Nem! Épp az a jo hogy el mondtad..csak igy hirtelen nem tudtam hova tenni,de az nem jelenti azt hogy nem örülök, söt, én valahogy mindig is gondoltam hogy lesz kösztetek valami.-mondtam lesevéve szememet az elöttem álorol.Lepödötten fel nézett arcomra, amire egy bisztato mosolyt kapott cserébe. Megkönnyebülten sohajtott egyett és arcára vissza mászot a mosoly. A mosoly amit imádok, imádtam, és mindig is imádni fogok. De aztán agyamba villant ,egy ide illö kérdés:

-Egyépként, miota is jártok....?-sunyin néztem rá. Ö erre csak motyogott valamit,de nem értettem mit. Mikor észrevette hogy ojan "miröl-beszélsz-?"  fejjel meredek rá, minden tudoan ,elém rakta a kezét és egy számot mutatott rajta: 2.  kettö? 2 mi? mi van?...jjaa, meg van..2 éve járnak, ááá már világos.....HOGY MI??? 2 éve??  -Bezzeg régen 2 napnál tovább nem birtad senkivel se...-gondoltam ,de mikor meghallotam hogy rá jött a röhögögörcs, rájöttem hogy hangosan is kimondtam.Szivesen elbujtam volna a föld alá szégyenemben. Ekkor sipitozátst hallodtunk, és gyorsan arra fordultunk.Harry csak nevetett, én meg ámultan bámultam elöre,:a fiuk is itt vannak! De.....nem látom Zaynt.Ö hol lehet?

Meg is kérdeztem Hazzát :

-Zayn hol van? -kiváncsiskodtam,de meg döbbentem Harry viselkedésén: a mosolya eltünt az arcárol,helyette rideg,komoly arcal meredt maga elé, valamit nagyon figyelve.Én is arra keztem fokuszálni amire ö,az eredmény az lett hogy mind ketten Louist bámultuk, de fogalmam sincs miért. Ekkor egy ijesztö,komoly, mély hangra lettem figyelmes .

-Már nem tartozik a barátaink közé...-suttogta,de hangja ojan volt ,mintha gyomron vágtak volna.

-Miért?...-kérdeztem el halo hangon.Rám nézett.Szeme elsötétült, semmi nyoma nem volt az elözö boldogságnak.Közelebb hajolt fülemhez,és belesugta:"Ojat tett amit sose tehet jová" .Elhajolt tölem, és elindult elöre,én meg azt se tudtam mivan.A fejemben csak ugy száguldosztak a kérdések.

-Stella, nem szeretnél beszélni a fiukkal?-Hallotam hirtelen Harry hangját ami most nyugodtnak hangzott,rá néztem és meg álapithattam hogy teljesen lenyugodott.Csak aprott bolintottam és felélépkedtem a bevásárlo kocsival együtt.

Középen mentünk ,hogy betudjunk nézni a sorokba és hogy meg találjuk a fiukat. Miközben nézelödtem meg akadt a szemem Harry nyakán, pontosabban a nyakláncán.:egy mikrofon volt rajta , és a hátodalán egy kis bevágás volt (oldalrol néztem azért láttam meg),vagyis ennek van egy másik része is, mint azok a megfelezett szivecskés nyakláncok amiket a párok hordanak,csak hangszereben.Vajon mi lehet a másik? Majdha meg találjuk a fiukat akkor részletesen át nézem Lou-t .Most hogy igy bele gondolok.....ezek ketten mindig is furcsák voltak.Valahogy mindigis sejtettem hogy több lesz köztük mint barátság,csak nem nagyon biztam benne. Elmosolyodtam. Hirtelen hangok ütötték meg a fülemet és hoztak vissza a jelenbe,de az egyiket bárhonnan fel ismerném, ez Daisy hangja. A hangok irányába mentünk, és kicsit meg lepödtem: az ovszer sorra jukadtunk ki.Niall nagyon keresett valamit a polcon,mert fojton ijen "nem-ez-az!" grimaszokat vágott, nem messze töle Liam állt,aki nagy szemekkel figyelt mindent.Kicsit odébb néztem és meg láttam Emilyt , aki kicsit kivolt pirulva ,és ö mellette meg egy zavart Daisyt fedesztem fel, aki elött egy férfi állt nekem háttal, de azért csak fel ismertem hogy az csakis Louis lehet.A pillanatott Harry hangja zavarta meg, amire mindenki felénk nézett. A fiuk döbbent tekintettel meredtek rám ,végül egy hangos "Stella!!" után mindegyiköjük hülyén vigyorgott. Kislányom egy meg könnyebült sohajal,és egy "kik-ezek-?" pillantással meredt rám,de aztán tekintete a mellettem állora öszpontosult, aki ugyan ugy öt nézte. Egy kis mosoly kiséretében elörébb léptem ,megfogtam Daisy kezét és közelebb huztam.Értetlneül nézett, én meg mégjobban el mosolyodtam.Vettem egy nagy levegöt és megszolaltam:

-Harry ö Daisy, Daisy ö Harry....az apukád.-nagy döbbent szemekkel pásztázták egymást, végül tekintetük rajtam állt meg.