5.rész

*Stella szemszög*

 

Nagy kö esett le a szivemröl,hogy már nem kell titkoloznom Daisynek az apjárol,vagyis Harryröl.Nagyon hiányzik hiszen a legjobb barátom volt,és azota azért össze gyült pár dolog amit mondanék neki,mert még mindig szeretem és szeretném ha látná a lányát 17 év után. Meg a legfontosabb, érdekel hogy mi történt vele az elmúlt években, hogy hogy vannak a fiuk.Egyáltalán tartják még a kapcsolatot? Nagy gondolkodásomban nekimentem valaminek a bevásárlo kocsival.Ijedten pillantotam elöre, és szemeim (és persze az ijedtségem )még nagyobb lett. Kiderült hogy nem valaminek hanem valakinek mentem neki, aki rémisztöen hasonlitott a volt legjobb barátomra (!): barna göndör fürtök,smaragd zöld szemek,és gödröcskék az arcán mikor mosolygott, és most éppen ezt tette.De azért látszik rajta hogy idösödöt:  magasabb lett (de régen se volt valami kicsi) ,polojábol kiláccodtak a melkasán lévö madarak,és sokkal izmosabb lett.Nem hiszem el!! Itt van??

-Szia,Stella .-Mondta mélyhangján,ami alapbol mély volt de most sokkal mélyeb lett.Közben fülig érö mosolyal nézett.Nagyon meg döbbentem.....FEL ISMERT? Ennyi év után?

-Sz-szia,H-Harry-hebegtem lesokkoltan.Csoda hogy jött ki hang a torkomon!-Te,mi....mit keresel itt??-Kérdeztem kicsit már bátrabban, izgatottabban.Erre csak még nagyobb lett a mosolya és csillogo szemekkel kémlelte még mindig az arcom, közben egyre közelebb jött és szorosan meg ölelt.Pár perc mulva eljutott a tudatomig hogy mitörtént és én is vissza öleltem.Miután elengedtük egymást,mind ketten csillogo szemmekkel kezdtük felrakni a felgyülemlett kérdéseket, de mivel egyikünk se értette hogy mit mond a másik ,mivel egyszerre beszéltünk ezért abba hagytuk és vártuk hogy a másik meg szolaljon. Mielött Harry meg elözhetett volna gyorsan kérdeztem is:

-Mit keresel Londonban?-tettem fel a kérdést . Ö csak mosolyogva válaszolt.

-Hát.....a munka helyemen nem fértünk el annyian amennyien voltunk, és igy engem át raktak ide ,mert nincsen családom akik miatt oda kötne a munka.-mondta mosolyogva,mintha nem is bánná hogy ide helyezték.-Egyébként hogy vagy? Már azota nem hallotam felöled miota....-mondta,de nem fejezte be a mondatot ,ezért segitettem neki:-Mioata meg született a lányunk.-mosolyogtam rá. Miután kimondtam hogy"lányunk" halványan elmosolyodott és egy ojan "ö-is-itt-van-?" nézéssel nézzet össze-vissza. Boldoggátett a tudat hogy érdekli a lánya ,és hogy keresi .Mosolyogva bolintottam,mire még jobban el mosolyodott. Beszédre nyitotta száját:

-Kérdezhetek valamit?

-Többet is.- kuncogtam halkan.

-Jo,de ne üs le amiatt amit kérdezek,mert emlékszem régen mindig leütöttél ilyenkor- nevetett fel ö is halkan- Együtt vagy most valakivel?-kérdezte, közben védekezö állásba állt, én meg csak nevettem rajta. Mindig is kiváncsi volt hogy járok-e valakivel, hogy tudja kit kell megverni ha valami rosszat csinál velem.....,mindigis ilyen...védelmezö volt.

-Nyugi nem ütlek le, és nem vagyok együtt senkivel se.-mondtam nyugodtan, de aztán el kapott a kiváncsiság-...És te?

Erre az arca pirosra változott,és zavartan vakargatni kezdte a tarkolyát. Meg lepödtem, nem is kicsit.. Harry Styles jár valakivel ,az akinek mindig is csak egy északásai voltak? Az aki a legjobb barátom volt?  Kiváncsian fürkésztem az arcát ,amiröl semmit se tudtam le olvasni csak azt hogy zavarban van....tuti jár valakivel!! Deritsükki hogy kivel!!

-Hm...hogy hivják?-kérdeztem magabisztosan ,mégis kiváncsian.

-Reméltem hogy nem leszel rá kiváncsi.-mosolygott halványan.

-Hogy ne lennék kiváncsi?? Hisz az egyik legjobb barátom voltál vagyis nekem még annak számitasz...és amugyis régen sose voltál szerelmes, és az nekem nagy szám hogy szerelmes vagy ! Na mondcsak a nevét, ne kimélj!-mondtam bisztatoan közben válon boxoltam, mint régen is tettem.Ezen csak nevetett.

-Hát az igazat meg valva ......... ismered..azt a személyt.-mondta miközben még vörösebb lett. Kérdön néztem rá, fogalmam sincs ki lehet az!

-Na mond már, Hazz!-Meg rezzent mikor kimondtam a becenevét.Sohajtott egyet és rám nézett.

-Jo csak lécci ne kezdj el ordibálni, ne üss le, és kérlek ne akagy ki!-mondta ,közelebb jött ,de annyira hogy kb.5 centi volt az arcunk között.Éreztem hogy kezdek kicsit vörösödni.Közben Hazz a fülemhez hajolt és suttogva mondta ,amire kiváncsi voltam,de nem az volt amire számitottam. Elakadt a lélegzetem,nem kaptam rendesen levegöt,söt,sehogy se! Ijedten pillantottam barátomra, aki aggodva figyelte minden eggyes mozdulatomat.

-E-ez m-most komoly?-kérdeztem félve ,hátha rosszul hallotam.....de legbelül tudtam hogy jol hallotam. Félve bolintott. Lehajtotta a fejét, halkan mondott egy "bocsánat" -ot, amit nem birtam hova tenni és ezt szová is tettem:

-Mért kérsz bocsánatott Harry?-hangom aggodo volt, mert aggodtam.Nagyon aggodtam.

-Nem kellet volna inkább mondanom...-mondta szomoruan. kétségbe estem.

-Nem! Épp az a jo hogy el mondtad..csak igy hirtelen nem tudtam hova tenni,de az nem jelenti azt hogy nem örülök, söt, én valahogy mindig is gondoltam hogy lesz kösztetek valami.-mondtam lesevéve szememet az elöttem álorol.Lepödötten fel nézett arcomra, amire egy bisztato mosolyt kapott cserébe. Megkönnyebülten sohajtott egyett és arcára vissza mászot a mosoly. A mosoly amit imádok, imádtam, és mindig is imádni fogok. De aztán agyamba villant ,egy ide illö kérdés:

-Egyépként, miota is jártok....?-sunyin néztem rá. Ö erre csak motyogott valamit,de nem értettem mit. Mikor észrevette hogy ojan "miröl-beszélsz-?"  fejjel meredek rá, minden tudoan ,elém rakta a kezét és egy számot mutatott rajta: 2.  kettö? 2 mi? mi van?...jjaa, meg van..2 éve járnak, ááá már világos.....HOGY MI??? 2 éve??  -Bezzeg régen 2 napnál tovább nem birtad senkivel se...-gondoltam ,de mikor meghallotam hogy rá jött a röhögögörcs, rájöttem hogy hangosan is kimondtam.Szivesen elbujtam volna a föld alá szégyenemben. Ekkor sipitozátst hallodtunk, és gyorsan arra fordultunk.Harry csak nevetett, én meg ámultan bámultam elöre,:a fiuk is itt vannak! De.....nem látom Zaynt.Ö hol lehet?

Meg is kérdeztem Hazzát :

-Zayn hol van? -kiváncsiskodtam,de meg döbbentem Harry viselkedésén: a mosolya eltünt az arcárol,helyette rideg,komoly arcal meredt maga elé, valamit nagyon figyelve.Én is arra keztem fokuszálni amire ö,az eredmény az lett hogy mind ketten Louist bámultuk, de fogalmam sincs miért. Ekkor egy ijesztö,komoly, mély hangra lettem figyelmes .

-Már nem tartozik a barátaink közé...-suttogta,de hangja ojan volt ,mintha gyomron vágtak volna.

-Miért?...-kérdeztem el halo hangon.Rám nézett.Szeme elsötétült, semmi nyoma nem volt az elözö boldogságnak.Közelebb hajolt fülemhez,és belesugta:"Ojat tett amit sose tehet jová" .Elhajolt tölem, és elindult elöre,én meg azt se tudtam mivan.A fejemben csak ugy száguldosztak a kérdések.

-Stella, nem szeretnél beszélni a fiukkal?-Hallotam hirtelen Harry hangját ami most nyugodtnak hangzott,rá néztem és meg álapithattam hogy teljesen lenyugodott.Csak aprott bolintottam és felélépkedtem a bevásárlo kocsival együtt.

Középen mentünk ,hogy betudjunk nézni a sorokba és hogy meg találjuk a fiukat. Miközben nézelödtem meg akadt a szemem Harry nyakán, pontosabban a nyakláncán.:egy mikrofon volt rajta , és a hátodalán egy kis bevágás volt (oldalrol néztem azért láttam meg),vagyis ennek van egy másik része is, mint azok a megfelezett szivecskés nyakláncok amiket a párok hordanak,csak hangszereben.Vajon mi lehet a másik? Majdha meg találjuk a fiukat akkor részletesen át nézem Lou-t .Most hogy igy bele gondolok.....ezek ketten mindig is furcsák voltak.Valahogy mindigis sejtettem hogy több lesz köztük mint barátság,csak nem nagyon biztam benne. Elmosolyodtam. Hirtelen hangok ütötték meg a fülemet és hoztak vissza a jelenbe,de az egyiket bárhonnan fel ismerném, ez Daisy hangja. A hangok irányába mentünk, és kicsit meg lepödtem: az ovszer sorra jukadtunk ki.Niall nagyon keresett valamit a polcon,mert fojton ijen "nem-ez-az!" grimaszokat vágott, nem messze töle Liam állt,aki nagy szemekkel figyelt mindent.Kicsit odébb néztem és meg láttam Emilyt , aki kicsit kivolt pirulva ,és ö mellette meg egy zavart Daisyt fedesztem fel, aki elött egy férfi állt nekem háttal, de azért csak fel ismertem hogy az csakis Louis lehet.A pillanatott Harry hangja zavarta meg, amire mindenki felénk nézett. A fiuk döbbent tekintettel meredtek rám ,végül egy hangos "Stella!!" után mindegyiköjük hülyén vigyorgott. Kislányom egy meg könnyebült sohajal,és egy "kik-ezek-?" pillantással meredt rám,de aztán tekintete a mellettem állora öszpontosult, aki ugyan ugy öt nézte. Egy kis mosoly kiséretében elörébb léptem ,megfogtam Daisy kezét és közelebb huztam.Értetlneül nézett, én meg mégjobban el mosolyodtam.Vettem egy nagy levegöt és megszolaltam:

-Harry ö Daisy, Daisy ö Harry....az apukád.-nagy döbbent szemekkel pásztázták egymást, végül tekintetük rajtam állt meg.