nagyon szépen köszönöm hogy olvassátok a blogom, és köszönöm a 177 oldal megnyitást ez nagyon boldoggá tesz :D na nem beszélek többet ,itt az ujrész ,remélem tetszeni fog (bocsi a helyes irási hibákért) , jó olvasást , és szép napocskát :D
***
*Daisy*
Meg könnyebbültem
mikor anya ide ért, hisz egyik férfit se ismerem (szerintem ök se
engem),mondjuk van sejtésem hogy kik lehetnek,de nem biztos.De mikor az anyu
mellet állóra pillantottam le döbbentem.A férfi aki vele volt,nagyon hasonlitott
arra a srácra aki a képeken volt,csak idösebb kiadásban.Az a férfi akire anya
azt mondta hogy a legjobb barátja volt, aki lehet hogy az apám.Lehet hogy ö az
a srác?Ekkor egy kezet éreztem a csuklómon ,ami közelebb huzott az elöbb
kémlelt férfihez és a kéz gazdályához is
,vagyis anyuhoz. Értetlenül bámultam anyut,miközben meg szolalt:
-Harry ö Daisy, Daisy
ö Harry....az apukád.-nagy döbbent szemekkel meredtem az előttem lévő göndör
férfira,aki csak ugyan úgy döbbenten fürkészte az arcom, aztán egyszerre kaptuk
fejünket anyura,aki csak mosolyogni tudott. Lassan körbe néztem és így
megpillanthattam Emily
"Ö-AZ-APUKÁD-?" tekintetét, és a másik 3 férfi megdöbbent
arcát és mind úgy maradtak ahogy az elöbb álltak, vagyis a
Szőke: tátott
szájal,megdöbbent arcalnézett minket közben a polcon kutakodó keze is meg
állt.
A magasabbik ,pici
haju barna: szintén tátott szájal és meg döbbent arcal meredt elöre.
A kisebb barna (akit
vonszolt a szöke, és aki szerintem Louis): rajta is láttam hogy megdöbbent ,de
az ö arcán egy hatalmas mosoly is láthato volt, nem beszélve a boldogságtol
csillogo kék szemeiröl.
Minek örül enyire?Meg ismert?....Kétlem ,hisz amit
láttam képet azon még olyan uj szülött vagy pár hetes lehettem.....és azota nem
találkoztunk arra emlékeznék..nem? Gondolat menetemet ,egy kéz zavarta meg ami
a fejem tetejére került és azt simogatta , meglepetten néztem fel és egy
boldogságtol és meg könnyebüléstöl csillogo zöld szempárral találtam szembe
magam. Most hogy igy meg nézem....egy picit hasonlitunk, ha ö az apám akkor már
értem hogy kitöl örököltem :
a barna hajam ,mert a
családban mindenki szöke (de tényleg ez nem vicc!).
A magasságom ,mert én
vagyok a legmagasabb mindenki kb.1-2 fejjel alacsonyabb.
Mondjuk ezek nem bisztos
tények,de más magyarázat nem jut eszembe.
Hirtelen meghallok
egy kellemes mély hangot,ami nekem szol:
-Szóval te lennél
Daisy?-kérdezte az előttem álló egy mosoly kíséretében, miközben bólintottam.-
Nincs kedved meg ismerkedni?-itt a hangja kicsit félénk volt, de hát ki ne
félne hogy ha a 17 éve nem látott lánya/fia nem akarna vele meg ismerkedni?
Szerintem mindenki félne, nem is inkább rettegne ettől,de Harrynek ettől nem
kell félnie. Maga biztosan bólintottam egyet, közben szikrázó mosollyal néztem
Harryt aki meg könnyebbülten fújta ki a levegőt és az ö szája is mosolyra
huzodott.
***
Miután el köszöntem
Emilytöl, és kifizettük a cuccokat amiket vettünk, meg anyuék elbúcsúztak a
másik két férfitöl ,név szerint Nialltöl és Liamtöl, mi 4-en (Louissal együtt)elmentünk
a kedvenc helyemre a Starbucks-ba és mint kiderült apunak is ez a
kedvenc helye. Mikor beértünk ,leültünk egy asztalhoz ,odajött egy pincérnö és
felvette a rendelést, aztán elment.Csendben ültünk, én anya mellet,velem
szemben apu (vagyis Harry) és ö mellette meg Louis. Ojan 10 perc múlva
megérkeztek végre a rendeléseink.
A csokis apué, az
epres anyué, a karamellás Louisé. Az összeset kostoltam már, és midegyik finom
(föleg a csokis *-*), de a legjobb a csokis sütis (vagyis én igy hivom) ami a
kedvencem.
Levakarhatatlan
vigyorral figyeltem a finomságot magam elött, amin mindenki nevetett. Nem
figyeltem rájuk, csak nyugodtan neki estem a csokis sütis csodámnak. Miközben
ivókámmal "játszottam" ,halk beszélgetést és nevetgélést hallottam
magam körül. A nevetgélökre pillantottam ,akik (mint emlitettem) nevettek
,beszélgettek az elmult idöröl, és vigyorogtak mint a tök miközben jo izüen ették
az elöttük lévö sütit (mikor kerültek ezek ide??).Ezen elmosolyodtam.Ekkor anya
kezét Louis nyakához emelte, aki meglepett tekintettel figyelte a müveletet.
Valamit keresett ,de semmit se talált.Feladoan sohajtott egyett, és kezét Louis
nyakárol apuéra vándoroltatta, ahol ugy látszik megtalálta amit a másikon nem,
mert felcsillantak a szemei. Érdeklödve döltem elörébb ,és megláttam hogy anyu
apu nyaklánc medálját szorongatja. Én is a nyaklánc felé nyultam ,de anya keze
utban volt ezért kicsit oldalra löktem az emlitett testrészét és igy már én is
a medált csodálhattam,ami egy mikrofont ábrázolt.Nagyon szép volt,mondjuk
valami ilyesmire vadászok már egy idelye, de annak volt még egy része ami meg
egy gitár volt.Lehet hogy apunak is ilyene van és valaki másnál meg a gitár.
Ekkor anyu meg szolalt:
-Neked nincs
nyakláncod?-kérdeze minden tudoan közben Louist nézte,akin látszott hogy
meglepödött a kérdésen.
-Nincs.....mért, kéne
lennie ?-néz anyura pimaszul vigyorogva.Csak halványan mosolygok rajtuk, apu
meg halkan nevetgélt Louis mellet. Ekkor Louis rá kapja a tekintetét a mellete
lévöre és kérdön nézi, aztán mint aki szellemet látott ugy meredt apura.
Fogalmam sincs miröl van szó, de ugy látszik ök értik. Ekkor apu nagy nehezen
abba hagyta a nevetést, felém fordittta a tekintetétt és egy nagy mosoly
keretében kezdett beszélni:
-Daisy....mesélsz egy
kicsit magadrol? Az se baj ha nem akarsz beszélni, csak érdekel hogy mi van
veled ,meg Stellaval.-amikor ki mondta hogy "érdekel mi van veled"
egy számomra ismeretlen érzés fogott el, valami olyasmi mint amikor keresel valamit és amikor azt
gondolnád hogy örökre elveszett pont akkor találod meg...igen ,kb.ijen érzés
fogott el, meg a boldogság hogy egyáltalán érdeklem, lehet hogy ezt ki is
mutattam mert éreztem hogy egy kis könnycsepp szökik ki a szemem sarkábol és
folyna le az arcomrol ,ha apu nem törölné le, de látom rajta hogy ö is
küszködik a könnyeivel , az öröm könnyeivel.
-Csak pár dolgot kell
rolam tudni-mondtam halkan apu könnytöl csillogo szemeibe, szintén könytöl csillogo
szemekkel- szeretem a zenét, imádom az összes csokit a világon,- itt el
mosolyodott-de a legfontosabb tudni valo, ha bárki vagy bármi rosszat mer
mondani vagy tenni a szeretteimmel annak velem gyülik meg a baja és nem fogja
egy épp csonttal se meg uszni ha velem találkozik.-a szavaim magabisztosak
voltak ,az is voltam, de a könnyeimet nem birtam le gyözni, utat törtek a
felszinre.Egy kéz simogatta az enyémet. Nem kellet felnéznem hogy tudjam kié a
kéz, tudtam hogy apué, és tudtam hogy ö is utat engedett a könnyeinek. Hallottam
ahogy anyu halkan szipog, nem néztem rá
se de igy tudtam hogy meg hatódott, Louisra néztem ,ö csak mosolygott,de láttam
hogy neki is csillognak a cseppek a szemében.
A pillanatot egy (nekem)
ismeretlen nö zavarta meg, aki szo szerint rá ugrott az ülő Louisra, aki a
tulnagy lendület miatt elesett...volna, de nem, mert egyenesen apu ölébe
"feküdt", közben a nö meg rajta feküdve ölelgette.Nem kell mondanom,
nagyon meg lepődtünk mind a 4-en, de főleg Louis.Döbbent tekintettel figyelte a
rajta fekvő nőt, aztán fel nézett és egy szintén döbbent Harryvel találta
szembe magát, aki egy kicsit el pirult,az előbbi jelenet
következményétöl.Szinte az összes ember aki itt van minket néz! Elég hülyén
nézhet ki :egy pasi akinek az ölében egy másik fekszik (hátulról nézve férre
érthető) és azon meg egy nö. Velük szemben meg kettő megszeppent nő ül.
-De örülök hogy
látlak, Lou!!-mondta Louis "támadója" mikor "viszonylag" le
szált róla.Na így már jobban meg bírom nézni : barna haj és szem,fiatalos arc
,szép nagy mosoly....tök ojan mint Louis csak lányként és más szemszinnel.
-E-Eleanor? -mondta
Louis megszeppenve.-Mit keresel itt? De főleg rajtam?!
-Ez egyszerű-nevette
halkan egy kis mosoly kíséretében.-Vissza szerzem a pasimat!-egy könnyed
mozdulattal meg csókolta Louist.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése