8.rész

Hello:D
Megint bocsi,nehezen születik meg a sztori a fejemben,és  leirni még nehezebb ,de midegy ez itt van és remélem tetszeni fog,ez most egy kicsit hosszabb mint szokott elnni (de tényleg csak egy kicsit :P).Hát nem veszem el a drága idöt....jo olvasást,remélem ezután a rész után is fogjátok olvasni a blogom:D további jo napocskát, sziasztok:D

***

*Másnap reggel: Suliban*

 

A folyoso mint mindig most is televolt, sikitozo,ordibálo,smárolo emberekkel. Csak nyugodtan  lépkedtem a szekrényem felé,nem bámészkodtam, ez itt már megszokott. Mikor a szekrényemhez értem ,kinyitottam és elmerültem a cuccaim között.SZO SZERINT! AZ összes dolog a mi a szekrényben volt ,már rajtam van. Szerencsére Avril pont ekkor jött hozzám ,és nagy röhögés közepette segitet kikászálodni a "cucc-hegy" alol.

-Hehe.Jol kezdödik a hét nemde?-kérdezi nevetve.-Amugy jo reggelt, történt tegnap valami?-kérdezte, közben kiváncsian jártatta rajtam  tekintetét. Nagy mosoly terült szét az arcomon, és heves bologatásba kezdtem, amit Avril egy furcsa pillantással jutalmazott, hát nem csoda sose szoktam ilyen lenni, de majd meg érti ha elmondom neki az okot..

-Avril,a tegnap volt a legjobb napom az életben!-mondtam egy helyben ugrálva az izgatottságtol.Barátnöm megfogta a vállam és erösen tartott,hogy nehogy megint ugrálo üzem-mondba kapcsoljak, közben értetlen fejet vágott,de segitettem neki:-Tegnap találkoztam az apámmal!!-mondtam már szinte visitva.Avrilnek le esett az álla, a szemei kiguvadtak, és csak tátogni tudott.Kb.olyan 20 percig meg se birt szolalni ,de aztán meg rohamozott a kérdéseivel.

-Mikor?Hol?Milyen?Van barátnöje?Miért nem szoltál tegnap?Szexi?-mondta az egészet egy szuszra.

-Tegnap,a boltban,kedves,nem tudom,mert nem volt rá idöm bocsi,FÚJ AVRIL azért csak az apám!-válaszoltam sorba mindenre.

Elmeséltem neki mindent ,egyrészt se hagyva ki.Amikor emlitettem neki hogy felpofoztam egy nöt elkezdett röhögni .Mikor befejeztem a mondokám ,rögtön beszédre nyitotta a száját:

-Oké, most már értem mért vagy olyan izgatot.Mikor is fogtok ma találkozni?

- Értem jön a suliba, és innen elmegyünk egy foci meccsre.

-Foci meccsre? Te nem utálod a focit?-csodálkozva rakta kezét a fejemre ,megnézni nem vagyok-e lázas.Ezen csak nevettem.

-De, de igy legalább jobban meg ismerhetem, és amugy is a legjobb barátja csapata fog játszani és kiváncsi vagyok rá.-szögeztem le a beszélgetést.

-Oké.A barátja szexi?-arcán megjelent jellegzetes perverz mosolya. Avrilröl csak anyit mondok,hogy nagyon perverz,multkor mikor nála voltam ott mutogatta a kedvenc blogjait, ami persze hogy az összes +18 -as,de még  pluszba imádja a meleg pasikat, szerintem nem kell részleteznem a sztorikat amiket elolvastatott velem!(Azota is rémeket látok!)  Na de vissza a jelenbe.:

-Avril!! Nem azt néztem hogy ,hogy nézni!-erre minden tudoan rám nézett, amitöl nyeltem egyett.-Na jo rohadt jol nézki, örülsz?-nagy vigyor kiséretében bologatott.

-Amúgy hol lesz a meccs?

-A stadionban, hol más hol?-forgattam meg a szemem,amin barátnöm nevetni kezdett.

-Lehet még jegyet venni?-nézett rám bizakodoan.Ugy veszemészre szeretne eljönni...tuti köze van ennek a pasikhoz.

-Nem.-mondtam egyszerüen, erre  szomoru lett, de én folytattam a beszédem:-De amugyis van még egy szabad jegy-erre fel kapta a fejét-mivel Louisnak nem kell, hisz ö fog játszani, ezért csak kettö jegyet kellet venni.-Avril szolásra nyitotta a száját, de én felemeltem a kezem ,hogy ne beszéljen bele.-Az egyik az enyém, a másik meg azé eki eljön velünk, mert kiderült hogy a játékosok egy személyt ingyen bejutattathatnak, és igy persze hogy aput választotta , igy nekem adták a másik jegyet is hogy döntsem el kit akarok hivni, és mivel anyu nem akart jönni, téged akartalak meg kérdezni ,de te mint mindig most is kitaláltad.-mosolyogtam rá.-Jössz velünk a meccsre?-hevesen bologatni kezdett és örömében bele ugrott a nyakamba. Miután le mászot rolam ,kétségbe esetten  nézett rám.Én csak értetlenül grimaszoltam, fogalmam sincs mi baja van.De aztán megtudtam.

-Az nem lesz gáz ha ebbe a ruhába megyek?-mutatott végig magán idegesen, én meg csak fáradtan a homlokomra csaptam. Egy fekete nadrágban volt amihez tartozott egy szintén fekete öv, + egy feket magassarku cipö (amit egyszer elcsorok töle!),egy fehér polo amin egy fekete koponya van és végül ,de nem utoljára egy fekete rövid dereku bör dzsekit viselt. 

 

 

-Avril.....miért is lenne ez gáz?-kérdeztem értetlenül.-Baszd meg , rohadt dögös vagy! Igy tényleg nem jöhetsz...akor az összes ember téged fog nézni és nem a focit!-kezdtem viccelödni, ami sikerült is.

-Tudom.-erre mind ketten fel kacagtunk.-De te se vagy valami ronda.-végig mért, és füttyentett egyett. Én egy szürke magassarkuban voltam, hozzá felvettem a kedvenc piros gatyámat, és hozzá egy csikos hosszu ujjut ami a könyökömig felvolt türve, + egy kis piros szivecske alaku retikül féleség.

 

Nem tudom mit van ugy oda hisz majdnem mindig ebbe a ruhában vagyok,hisz a kedvencem!

-Na mindegy hadjuk a ruhákat, ha jön apu akkor meg kérdezem hogy eljöhetsz-e akkor velünk, és akkor te is meg ismered, oké?-kérdeztem nagyon izgatottan, mire csak bologatni tudott. Még beszélgettünk egy kicsit ,de sajnos megszolalt a csengö, és mennünk kellet órára. Pont a legjobb oránk következett, az élettan , ami mindig arrol szolt hogy a tanár mesél a külön féle emberekröl,szokásokrol pl.mitöl pedofil egy pedofil (mondjuk ezt mindenki tudja -.-'') és az a különös hogy ez az ora mindenkit érdekel, mondjuk nem csodálkozom ,mert multkor a tanár ur ,vagyis mr.Kinney  elhivta az egyik ismerösét aki egy igen csinos nö volt, de aztán kiderült hogy azért hivta ide a tanár ur mert teljesen ki volt  tetoválva és hogy meg mutassa nekünk, amit a fiuk élveztek a legjobban mert a végén egy szál bugyiban állt az osztály elött. Jo be ismerem , tényleg nem volt rosz, volt egy tetoválása ami nagyon meg tetszett, egy szivet ábrázolt amin egy kulcs lyuk volt,és pont a mellén volt.

Na, most kiderült hogy csoport munkát kell végeznünk és mi választ hattjuk ki hogy kivel akarunk lenni, természetesen Avriller és Emilyvel vagyok együtt. Na igen ,de azt már nem mi döntjük el hogy miröl szerenénk irni (mert itt riport félét kell irni.). Ekkor meg haljuk tanárunk  tipikus mély,és érdek feszitö hangját:

-Na gyerekek, mindenki választott társat?-bolintottunk-Helyes.Akkor mondom a feladatokat, ....mondjuk ti-mutatott a fiukra-tiétek  "Egy alkoholista élete" . Tiétek...-és igy ment ez vagy 5 csoportal,mire mi érkeztünk a végén.-Hölgyeim, maguknak maradt a legnehezebb,-erre mind hárman nyeltünk egyett- önöké a "Milyen az élet homoszexuálisan" .Ennyi volt mára ,mindenki mehet!-mondta mr.Kinney, de mi mind lefagytunk, vagyis  én lefagytam, Emily össze-vissza beszélt,Avril meg majd nem ki esett a padbol annyira öröm táncott járt ültében.

Most komolyan, mindenki tök egyszerüt kapott pl."Játék függök élete", vagy "Ilyenek a terhes nök" ,nem igaz hogy pont minekünk jutott ez. Semmi bajom a melegekkel, tényleg, nem is baj hogy ezt kaptuk, nem zavar, csak az hogy ezen az orán ha ilyen gyűjtös feladatuk van  akkor nem használhatjuk az inetrnetett segitségnek, mert semmi sincs rajta ami segitene! Ezért pont a témához füzödö embereket kell kikérdeznünk , vagyis interjut csinálni velük....na ,jo de hogy a picsába csináljuk ezt meg, hogy ha egy meleg embert se ismerünk?? Egy idegenhez csak nem mehetünk oda hogy: "elnézést, ön homoszexuális?"  Ez még viccnek is rosz lenne! Mindegy majd felhasználjuk Avril ismereteit a témában...

 

***

 

Az összes óránknak végelett ami csak egy dolgot jelent: ÚJRA APUVAL LEHETEK!! 

El köszöntem Emilytöl,meg ragadtam Avril kezét és elkezdtem kirohanni a sulibol. Mikor kiértünk meg könnyebültem, mert elég idegesitö volt most bent lenni! Ki áltam a suli elé, már majdnem az uton álltam, hogy észrevegyem apujékat vagy ök engem, mert az igazat megvalva nem tudom hogy nézki a kocsijuk, pedig már láttam! Csakis én vagyok ilyen ügyes. Hirtelen Avril hangjára lettem figyelmes:

-Ööö...apukád hogy nézki? Hogy ha esetleg nem vennéd észre akkor tudjak segiteni.

-Háááát...magas, göndör barna haja van,zöld szemei.....de inkább a hajárol lehet fel ismerni-mondtam,mire bolintott.

Ekkor kerék csikorgásra lettem figyelmes, egyszerre kaptuk tekintetünket a hang irányába, ami egy fekete autotol származott, ami nagyon gyorsan hajtott ,egyenesen felénk! Ijedtünkben hátrább ugrodtunk,mikor elöttünk hajtott el, de nem messze meg állt és lassan visssza tolatott, adig mig telejsen elöttünk nem volt. Nagyon meg ijedtem, olyan volt mintha el akarnának rabolni! Félve kaptam Avril keze után, aki egy bátor mosolyal szoritotta meg a kezem, amitöl kicsit meg nyugodtam. Ekkor a jármü felénk lévö hátso ajtaja kinyilt, és egy ideges Louis szált ki belöle, és egyenes hozzánk rohant.

 

-Minden rendben?Nem esett semmi bajotok?-kérdezte tele aggodalommal a hangjában, (mondjuk az arcán is látszott hogy aggódik) közben segitett fel állni a füböl, mert a nagy lendülettöl eltaknyáltam.Kicsit szédültem, de csak mert hirtelen ért az esés, tulélem.Aggodva néz rám Louis ,mielött azt hinné hogy valami bajom van gyorsan válaszolok:

-Jól vagyok, nincs semmi bajom.Avril jól vagy?-kérdeztem barátnöm, aki nagyban elmerült Louis méregetésében ,mert egy kicsit elöre hajolt és igy tökéletes rá látást nyujtott a hátso felére, amit Avril nyagon szivesen nézett.-Perverz Róka, válaszolj és ne Louis hátsoját stiröld!- mondtam komolyan, de a végén el nevettem magam,  ebben még Avril zavart,piros arca is segitett. Ezen Louis is nevetett. Erre Avril  bevágta a durcát, ezen jobban elkezdtünk nevetni. Nagy nevetgélésünk közepette, auto csapodást hallotam, utána meg lépteket,amik inkább futásnak neveznék.Nem sokára már láttam is a hangok tulajdonosát is, vagyis aput.

-Jól vagytok? Megütöttétek magatokat?...-kétségbe esetten kapkodta tekintetétt egyszer Avrilre, egyszer rám, de inkább engem féltett. Bolintottunk, mire meg könnyebülten sohajtott.

-Ki vezette az autot?-kérdezte Avril kicsit felháborodottan  aput.

-Mr."ugyan már nem lesz semmi baj ha vezetek" uraság.-Avril értetlen fejet vágott, mondjuk én is.

-Niall...-mondta Louis. Az emlitett épp ekkor szált ki a jármüböl Liam kiséretében,és mindketten aggodva rohantak felénk. (Nem kell mondanom Avril öket is végig stirölte, de inkább Louist és aput.) Mikor oda értek kedvenc szöszink Liam mögé bujt apu elöl,és onnan tettefel az ide illö "Jol vagy?Nincs semmi baj?" sablonos kérdéseket.Látványosan szemet forgattam, és kicsit dühösen válaszoltam:

-Emberek! Nyugalom nincs semmi bajom, nem történt semmi! Niall nem csináltál semmit, ugyhogy nincs okod félni aputol,mert nem fog kicsinálni, ugye?-nyomtam meg a végét hogy hatásosabb legyek.Apu a kérésemre csak morgolodott,de aztán ki bökött egy igent.

Ezt a "vitát" lejátszottuk, ugy hogy indultunk is az autohoz, hogy elérjük a meccset. A jármü nem csak kivülröl de belüröl is oriási volt, kb.még 4 barátom befért volna.Elöl Louis ült a kormánynál (mert ugymond ö vezet a leg gyorsabban, és Niallt nem engedték vezetni) mellette apu, mögöttük Liam és a még mindig félö Niall, végül leghátul én és Avril.Lassan ,csendben telt az idö, de aztán apu megzavarta a "nyugodt" csendett:

-Egyébként szia!Harry Styles vagyok, Daisy apukája. Hogy hivnak?-kérdezte mindent sejtö vigyorral az arcán, közben Avrilt nézte vagy csak probálta nézni...

-Örvendek, Avril Fox ,Daisy nem létezö testvére.-ezen mindketten elnevettük magunkat és egymás nyakába ugrodtunk.

-Azt hittem Perverz Róka.-mondta nevetve Louis, amin mindenki elkezdett nevetni.

Az ut további részét végig hülyültük,nevettük, igy sajnos gyorsan a stadionhoz értünk. Amint leparkoltunk Louis és apu rögtön be is mentek, mert a játékosoknak bekell melegiteni,meg stb. , és mivel Louis magával hozta aput igy neki is menni-e kell, igy ott hagytak minket négyen a sorban ,a jegyekkel.Miután mi is beértünk a helyeinket kezdtük keresni, mikor észre vettük aput ahogy nekünk kalimpál össze-vissza.Hozzá siettünk a pálya szélére, és meg tudtuk hogy onnan nézhetjük végig ez egész meccset, naná hogy ennek mindenki örült. Egykis várakozás után a játékosok bevonultak,és elkezdödött a meccs.

Nem szeretem a focit,söt,utálom.....de most ki mondottan élvezem.Eddig ugy gondoltam hogy a foci annyibol áll hogy az emberek rohangálnak a labda után ,mint a hülyék (most se gondolom más ként), de most meg megvilágosultam.Lehet hogy most csak azért tetszik mert Louis játszik,de nem baj, elmondhatom hogy egyszer az életben végig néztem egy foci meccset kinok nélkül. Arra lettem figyelmes hogy Avril nagyon rázogat, értetlenül kaptam rá tekintetem, mire egy fáradt sohajal belekezdett mondandojába:

-Daisy......szerinted van esélyem Louisnál?-kérdezte kicsit pirosan,és meg megdöbbentem.

-T-t-t-t-tetszik L-Louis?-dadogtam, erre félénkenbolintot.Hát...hüha...meg lepödtem,nem is kicsit.

-Daisy....DAISY!!-orditotta fülembe, mire észheztértem és meg is süketültem.

- Köszi Avril én is szeretlek :p.-közben probáltam kirázni a süketséget a fülemböl, amin elkezdett röhögni.El mosolyodtam, de aztán eszembe jutott a kérdés ,és mivel mindenre válaszolni szoktam , erre is ez a sors vár.-Amugy a kérdésedre a válasz .....nem, nem akarlak meg bántani, de nézd meg -itt rámutattam az emlitetre ,akit épp ki gáncsoltak.-AZT A ROHADT, HÉÉ EZ NEM ÉR!!-ordibáltam a pályára, mint ahogy a rajongok szokták , aztán szépen nyugisan vissza tértem az elözö témához.-Hol tartottam..? Á..nézd meg , Ö egy 30 valahány éves férfi akinek lehet hogy van egy barátnöje vagy családja, TE meg egy 17 éves diák vagy akinek  nagyobb a perverzségi szintje mint amekkorának kellene hogy legyen -itt elnevettük magunkat- és aki sose tudja egy pasinál sokáig kibirni.Neked szeretnék ezzel jot, mert a végén ,vagyis pár perc mulva, rá jösz hogy nem is tetszik és elfelejted mint ahogy szoktad.-biztatoan mosolyogtam mert bizom benne hogy igazat mondtam.

-Köszi.....-mondta kicsit szomorkásan, de aztán fel ragyogtak a szemei , mikor Louis felénk kezdett futni. Na igen ,de aztán szegény rá jött hogy nem hozzá rohant hanem csak beugrott mindenkinek köszönni (vagyis 5-ünknek) , egy gyorsat pacsizott apuval aztán ment is vissza játszani.

 

 

 

Láttam milyen szomoru, nem gondolkotam ,el kezdtem keresgélni a táskámban a dugi csokim (amiböl van vagy 40), oda adtam neki egy bátorito ölelés kiséretében, mire el mosolyodott és egy olyan "ki-zugok-a-vén-faszibol-!" nézéssel elkezdte enni a csokit, én meg megint koncentrálhattam a meccs nézésére.

Végig néztem a pályát és szemem meg akadt valamin, inkább valakiken.Apu, Niall és Liam a pályaszélén bohockodtak a csapat kabalájával, ami egy kutya volt.

Vicces volt, elnéztem volna még egy ideig de nem birtam mivel a biro be orditotta hogy  "MÉG 10 PERC!!"  és a figyelmem inkább ez vonzotta.Mind két csapat bele adott apait-anyait az utolso percekben,mindenki probálta elvenni a másiktol a labdát,  az egyiköjük sikeresen fejen rugta a másikat! Ennek köszönhetöen már csak 2 perc maradt ,és az állás egyenlö volt. Ebben a pillanatban az ellenség el vette tölünk a labdát, és a kapu felé  kezdtek rohanni. Már épp rugta volna az egyiköjük a labdát, de nem birta mert a labda eltünt a helyéröl, mindeknki hátra fordult és meg találték a labdát ami épp Louisnál volt és egyenesen futott az ellenség csapatának kapujához vele.Minden szurkolo, edzö, örjöngött, ordibált hogy "gyerünk! Sikerülni fog! " vagy "Gyerünk már, Ezen múlik a pénzem!"....na most konkrétan nem irigylem Louist.  Már a kapunál volt ,ekkor mögé kerültek az ellenség csapat tagjai , ezért nem huzta tovább az idöt, gyorsan célzott, kapura lött éééssss...........GÓLL!!!!

 



 Boldog sikitások, és orditások lepték el a stadiont. Én és Avril örömünkben egymás nyakába ugrodtunk, apuék ordibáltak örömükben hogy "Ezaz!" "Szép volt Louis!" meg ezekhez hasonlokat.Minden csapatt tag Louisra ugrott örömükben.

 

**

Miután mindenki ki ujjongta magát, a játékosok el mentek át öltözni, bele értve Louist is. Mikor ki ballagot, kicit meg lepödtem, mert mivel nem a focis ruhájában volt , jo de azért lepödtem meg mert pont ismétlem pont ugyan ojan ruhában volt mint én (kivétel a magassarku). Ezen a társaságunk nevetni kezdett ,meg meg jegyzésekett tettek hogy " Nem is tudtam hogy ikrek vagytok" meg hasonlokat. Egész uton is ez volt a téma, ami már idegesitet!!
Miután ki raktuk Niallt, Liamet mag Avrilt, végre csend volt a jármüben , én meg meg könnyebülten fujtam ki a levegöt.   Mi is hamar haza értünk. Mikor meg állt az auto, és kiszáltunk meg ölelgettem aput ,meg persze Louist is , és gratuláltam is neki, elköszöntünk én meg indultam is haza(vagyis a szembe lévö házba),de meg torpantam az ut közepén,mert eszembe jutott hogy azért táskát is vittem , és most nálam 0 táskavan ,ezért gyorsan vissza rohantam a kocsihoz.Na igen ,de az pont zárva volt!! Idegesen a hajamat kezdtem tépni, de aztán eszembe jutott hogy  ha elkérem a kulcsot aputol akkor ö kinsitja nekem. Az ajtohoz siettem, és kezemett kopogáshoz készitettem mikor észrevettem hogy nincs be zárva az ajto. *Nem lesz semmi baj ha benyitok.*-gondoltam magamban , és igy is cselekedtem. Sötét volt ugyhogy igy semmit se láttam, a telefonommal nem tudtam világitani mert az a táskámban volt, és mint tudjuk az meg a kocsiban. Ekkor halk hangokat hallotam meg a (gondolom) nappali irányábolt, igy lassan a hangok felé kezdtem sétálni. Mikor oda értem ,szitn ugy sötét volt ezér fel kapcsoltam a villanyt hogy lássak.......nagy hiba volt!  Meg állt bennem az ütö,meg fagyot hirtelen a vér az ereimben a láttotaktol. Hogy mit láttam? Louis a falnak volt nyomva és ö hozzá volt simulva apu.Louis át ölelte apu derekát,apumeg kezei közé gota Louis arcát és igy CSÓKOLÓZTAK!!!  Kiszabadult belölem a sikitás. Erre mindketten meg ijedtek, elváltak egymástol, és döbbenten figyeltek engem.
-Apu.....ti...ti..-dadogtam, köben remegett a kezem .Apu épp szolásra nyitotta a szályát, de nem hallotam mit mondott.  Tul sok volt ez nekim , igy elájultam.