9.rész

Sötét volt, nagyon sötét.Nem emlékeztem hirtelen hogy mi történt, nem is voltam tudatomnál.. A távolbol halk szó foszlányokra lettem figyelmes.Probáltam ki figyelni hogy ki lehet és hogy egyáltalán mit mond, de nem ment, olyan volt mintha azt akarnám meg hallani mint amit a távolbol suttognak. De a suttogás egyre jobban hangosodott,érthetöbb lett ,"Daisy!...DAISY!" ,valaki a nevemet mondogatta. Ekkor a sötétség kezdett eltüni , helyét fel váltotta a világosság, ami ebben az esetben nagyon vakitó volt.Lassan nyitottam ki a szemeim . Miután már nem bántotta öket anyira a fény, egy nagy pacát láttam magam mellet, de ahogy tisztult a kép meg láttam egy könnyes szemü Harryt.Keze az enyémet fogta.Halványan elmosolyodtam.Kicsit megszoritottam a kezét ,erre fel kapta a fejét amin látszott hogy megkönnyebült, de még mindig aggodik. Küldtem felé egy "nyugi-minden-rendben" mosolyt és hogy bebizonyitsam az allitásom lassan felültem a kanapén (fogalmam sincs hogy kerültem ide).

-Jól vagy?-kérdezte apu félénken.

-igen.....huh,képzeld-kezdtem mondandomba nevetgélve,mire csak egy furcsa grimaszt kaptam válasznak,de folytattam.-Olyan hülyeséget álmodtam.Benne voltál te is és Louis is.-az emlitett épp ekkor jelentmeg elöttünk egy tálcával a kezében,amin három csésze gözölgö valami volt.Meg vártam még leteszi és csak aztán folytattam ,még jobban nevetve.-Az volt benne hogy ,jöttünk vissza a mecsröl, mindenkit kiraktunk és mikor haza értünk ,elköszöntünk egymástol és mindenki indult arra amerre akart, de véletlenül a kocsiban maradt a táskám, ezért vissza rohantam,de a kocsi zárva volt,ezért be akartam menni a házba ,és épp kopogtam volna,de észrevettem hogy nincs zárva ezért benyitottam, de nagyon sötét volt igy nem láttam semmit, aztán hangokat hallotam a nappalibol,ezért arra kezdtem menni, de ott még sötétebb volt, ezért fel kapcsoltam a villanyt és nem hiszitek el-itt már fuldokoltam a nevetéstöl-Titeket láttalakmeg a falnál amint épp ,na ez a nagy hülyeség, csókoloztatok!-ha lehet még jobban kezdtem nevetni,mert szerintem ez elég hülye egy álom volt, de miután észrevettem hogy apu és Louis nem nevetnek lassan probáltam meg nyugodni,ami most gyorsan ment.Apuékat kezdtem figyelni mert mindketten elég zavartnak tüntek.Louis a teáját bámulta ,mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga, Apu meg zavartan nézte egyszer a lábát,egyszer meg Louist ,mikor elkapták egymás pillnatását Apu nyelt egyett ,Lou meg csak aprót bolintott, én meg teljesen össze zavarodtam. Zavarodottam bámultam aput ,aki egy nagy levegövétel után ki mondta azokat a szavakat amitöl most nagyon is féltem:

-Daisy.....kicsim....ezt..a cs-csókot nem...álmodtad.-le hajtotta fejét hogy ne lássa a reakciomat, ami csak anyibol állt hogy kigúvadtak a szemeim (már féltem hogy kiesnek).Louisra kaptam a tekintetem ,ö is lehajtott fejel ült,mint apa. 

Ööö..oké..ez..huh...meglepett. Nem gondoltam volna hogy apu....és Louis is..... öö....mondjuk nézzük a jó oldalát..: van kivel beszélni a élettan feladathoz!.....na jó, Daisy ezt még te is tudod hogy ez most nem ide valo! Sok kérdés gyült az agyamba, csak félek meg kérdezni....jaj, mindegy igy is úgy is meg kérdezem! Most hogy ezt meg vitattam magammal már csak apuékat kell meg kérni hogy válaszoljanak.

-Kérdezhetek valamit.....ket?-kérdeztem  halkan ,mire kettö félö bolintást kaptam.-Együtt vagytok? Ha igen akkor mióta?Vagy ez csak egy ilyen spontán izé volt...?

-Elsö...lassan 3 éve..-mondta halkan Louis, apu helyeselve bolintott.Hüha! Az már szép! Ez még anyu leghosszabb kapcsolatát is felülmúlja, ami kb.1 évig tartott. Mondjuk ha már anyunál tartunk....

-Anyu már tudja?-kérdeztem.

L: Nem.

             } mondták egyszerre, értetlenül kapták egymásra a tekintetüket, vagyis  csak Louis.

H: Igen.

-Mikor?Hol?-kérdezte értetlenül Louis, tekintetét nem vette le apurol.

-Még tegnap a boltban.-adott magyarázatott apu, mire Louis csak egy "oohh"-t hangosztatott. Az egyész beszélgetésüket végig vigyorogtam, nagyon aranyosak voltak.Lassan le kászálodtam a kanapérol melléjük a földre, és vigyorogva (amit még egy hiéna is meg irigyelne) beszélni kezdtem (mintha nem azt csinálnám fojton XD) :

-Meséljetek!-mondtam magabisztosan és vigyorom még nagyobblett (ha az egyáltalán lehetséges).

-Mit?-kérdezte furcsán apu.

-Hát például. magatokrol, mind a ketten -fürgén mutogattam kettejükre.- , mert a kávézoban ez elmaradt, meg mondjuk a kapcsolatotokrol , de inkább az utolso érdekel ugy hogy lehet is kezdeni!- mondtam izgatottan, és hogy igaz legyen már szinte ugráltam ültemben. Edigg nem nagyon érdekeltek ezek a dolgok.....ebben persze segitett is Avril a blogjaival, meg a tudásával amiket tud a melegekröl, na és itt tessék ezt ugy érteni hogy a tudása az az (amit pluszba nagyon is imád) hogy a férfiak hogyan csinálják AZT együtt.Csoda hogy rám is ragadnak ezekböl a "bölcsességekböl"? Na de mindegy, most csak azért érdekel ez a téma mivel az apámrol van szó, igy természetes hogy érdekel (vagyis nekem az).  Miközben magamban beszélgettem, apu és Louis  döbbenten néztek engem,de most inkább apu volt jobban meg döbbenve..

-Mi az?-kérdeztem zavartan, mert kicsit azért zavaro hogy igy bámulnak.

-Nem borulsz ki?-kérdezte csodálkozva és kicsit boldogan apu, a szája szélén egy apro mosoly foglalt helyett. Értetlenül vontam össze szemöldökeimet.

-Nem....mért kellene?-mondtam közben halkan kuncogtam.-Ezt a kiborulást már letudtam azzal hogy elájultam.

A két férfi meg könnyebülten sohalytott, de Louis azért még mindig félt a szemembe nézni.

-Na...akkor meséltek?-kiváncsian csillogtak a szemeim. Apu egy hatalmas mosolyal az arcán bolintot, közben kicsit közelebb ült Louis-hoz és meg fogta a kezét, ettöl a mozdulattol a kisseb férfi kicsit meg nyugodott.

-Mit akarsz nagyon tudni?-kérdezte boldogan (végre!) Louis, egy fülig érö mosoly kiséretében.

-Mi a munkátok?

-Újság iró.-Harry

-Helyettesitö tanár.-Louis

-Hm....hobbi?

-foci.-mondta Louis, mialött apu meg szolalhatott volna.

-Fényképezés, és ennek a répa mániás bosszantása.-mondta apu, mire az emlitett kiöltötte rá a nyelvét mint egy kisgyerek. Ezen elnevettem magam.

-Fényképezni én is nagyon szeretek.-mosolyogtam apura.-De..."répa mániás"?-arcomon perverz mosoly jelent meg, egyik szemöldököm megemeltem.

-Nem kell roszra gondolni, kislány.-mondta kuncogva Louis,aztán folytatta- Hazz, lese tudod tagadni hogy a te lányod. Ugyan olyan perverz mint az apja!-ezen mind a hárman nevettünk egy jót.

-Akkor ne akard tudni milyen Avril...-mondtam miután abba hagytam a nevetést.-Amugy halhatnám végre a Love story-tokat? Már nagyon érdekel!!!-mondtam kissé hisztis hangon.

-De az nagyon hosszú!-nyavalygott apu szintén hisztis hangon...tényleg tiszta olyan mint én!

-Röviden?

-Kiskori barátok,utána Legjobb barátok, aztán egypár.Elég rövid volt?-kérdezte Louis pimaszul mosolyogva.Látványosan szemet forgattam.

-Kicsitt bövebben, ha kérhetném!

-Kicsi korunk ota barátok vagyunk, mint azt már mondta Louis is,együtt jártunk oviba,suliba, minden hova.Az általánosban ismerkedtünk meg Stellával, és hát mit ne mondjak ,az elején Lou és Stell nem jöttek ki valami jol-vakarta meg tarkoját miközben nevetgélt (de ujjat mondtam)- de aztán egyre jobban viselkedtek egymással,és ennek köszönhetöen ök is össze barátkoztak.Miután végeztünk az általánosban, mindenki ment amerre akart,és mint késöbb kiderült egy helyre jelent keztünk,ahova fel is vettek minket, ebbe Stella is beletartozik, és milyen véletlen hogy mind hárman újra osztálytársak lettünk. Olyan 17 éves korunk körül rendesztünk Stellának egy meglepi bulit a szülinapja miatt.-hevesen bologattam, hogy tudom miröl beszél.-Na igen ,de ezen a bulin "kicsit" leittam magam ,meg Stella is,és ennek következménye hogy most neked mesélek. Na de mindegy.Ezután Mig meg nem születtél adigg mindig vele voltunk, mi és a srácok,de miután meg születéll Stella abba hagyta az iskolát hogy veled lehessen, nekem meg megparancsolta hogy nem hagyhatom fel a terveimet, csak azért mert én vagyok a másik szülöd. Ezután elváltak utjaink, én mentem tovább tanulni, a többiek meg nem tudom mitcsináltak.......bocsi. Eltelt pár év, ugy hogy senkivel se találkoztam. De aztán egy nap amikor épp haza felé tarottam , valaki szo szerint rám ugrott hátulrol , és igy sikeresen a földön kötötünk ki az illetövel. Aztán meg tudtam hogy az nem más volt mint egy bizonyos piros gatyás só zsák, azaz Louis.-egészitette ki beszédét mert látta hogy nem tudom kiröl beszél.Az emlitett a megjegyzésre válba boxolta aput, aki nevetve folytatta ,ezt a rövidnek nem mondhato röviditést.- Na, nyugi már nincs sok, de amugyis te kérted a röviditést!....Na, szóval...a találkozás után megint találkozgattunk, késöbb már a srácok is bejöttek a képbe.Azután Niall 30-adik szülinapján , történt valami, ami miatt a Zaynel valo barátságunk véget ért.-épp kérdeztem volna, de apu mintha csak tudná mit akartam kérdezni válaszolt.-Ha nem baj az okát nem mondanám el.-mondta kicsit dühös hangon.Bolitottam, és tovább mesélt.-A buli után rá egy évre kezdett több lenni köztünk,mint barátság és rá egy évere ,összejöttünk.Na enyi volt.-mondta most már boldogabban.

Mi ez a hirtelen hangulat változás? Elöbb még vidáman mesélt, aztán meg amint ki mondta hogy Zayn már rögtön dühöslett, és most megint vidám lett....vajon mit csinált Zayn hogy apu igy meg utálta? Louisra sanditottam aki aput bámulta mosolyogva, az emlitett szintén igy tett, és mintha csak egy betegség lenne ugy tapadrá a számra a mosoly.A kezükre néztem (amit még mindig nem engedtek el) és észre vettem valamit mind kettölyükön...vagyis az ujjukon...közelebb döltem és elvettem Louis kezét (igy meg szakitottam a kézfogosdit) és tanulmányozni kezdtem az ujján lévö gyürüt: arany gyürü, sima felület ,semmi disz nincs rajta, vagyis valami mégis van rajta...bele volt garvirozva valami felirat. Már szinte belenyomtam az arcom a kezébe , nem birtam ki olvasni azt ami belevolt irva, ezen mindketten nevetni kezdtek , Louis elhúzta a kezét ,levette a gyürüt (amin apu picit be durcizott) és beletette a tenyerembe. Igy jobban meg tudtam nézni a feliratot és el is tudtam olvasni(!). "Larry stylinson" ez állt rajta. Minden sejtö mosolyal és csillogo szemekkel néztem az elöttem ülö párra.

-Ez az amire gondolok?!-kérdeztem minden sejtöen, miközben vissza adtam az ékszert a tulajának.

-Az!-mondták egyszerre, közben apu állát Louis nyakába furta és onnan vigyorgott rám. Hatalmas mosoly jelent meg az arcomon (mint mostanában mindig) és nem érdekelt hogy leütöm-e egyikölyüket vagy sem ,bele ugrodtam a nyakukba és jo szorosan meg öleltem öket.

-Gratulálok!!!-sipitottam örömömben és cukin apura pillantottam:- Lehetek én a koszorus lány?-bolintott, én erre egy hangos " OH YEAH"-t orditottam , amit az követtet hogy mind a hárman egymáson fetrengve röhögtünk.