10.rész

Na,hello :D
bocsi hogy mindig irok a sztorik elé,de nekem ez fontos :p
amugy szolok pár napig nem leszek gép közelben ezért nem tudok majd irni( persze viszem magammal az "ötlet füzetem",de nem bisztos hogy fogok bele irni).És még valamit erröl a részröl: bocsi ha össze lett csapva, vagy valahol nem lehet érteni hogy mivan.És hogy én személy szerint (tényleg csak én lehetek ijen XD) meg ijedtem a végétöl mikor irtam,nem tudom mirét de meg ijedtem:p na mindegy jo olvasást és bocsi ha nem lehet semmit se érteni,remérem etöl a résztöl is fogjátok majd olvasni :D
pápá

***

Boldogan sétáltam az utcán.Csak azért vagyok boldog mert lehetek apuék esküvöén a koszorus lány (jol hallotátok, esküvö lesz!) és mert most talizok Avrilrel és Emilyvel.Lassan ,de bisztosan elértem uti célomat, a parkot.Ez nem csak egy park ,ez 'A' park.Hogy miért? Mert itt történt életem legfontosabb eseménye amit soha nem fogok elfelejteni,de nem is akarok.Hogy mi? Ez egyszerü,....ebben a parkban találkoztam elöször Avrilrel,és itt alakult ki a barátságunk. Igen néha kicsit perverz ,na jo mindig az,na de ki nem? Na mint mondtam igaz hogy perverz, meg lököt,örűlt,stb. én igy szeretem ,mert a barátokat úgy kell elfogadni ahogy vannak! Na de vissza a parkba. Körül néztem ,és meg találtam a csajokat a szökökutnál.Oda tipegtem hozzájuk, egy kicsit se lepett meg hogy Emily konkrétan bele akarta fojtani Avrilt a vizbe.Be vallom néha én is igy tennék (de tényleg néha!).A nagy öldöklés közeppette (mert Avril se hagyta magát) észrevettek, nagy sajnálatomra. Rögtön kiugrodtak a "pancsolobol", két oldalrol megragadták csukloimat, és hogy én se maragyak szárazon, belelöktek a szökökutba.

Miután meg volt a mai reggeli fürdésünk, vagy inkább déli, beszélgetni és csokit zabálni kezdtünk, közben vártuk hogy száradjanak a ruháink. Szinte mindent kibeszéltünk amit csak lehet ,helyes pasik,féltékeny csajok (amiböl Emilynek nagyon sok volt,hisz ö a "legjobb" csaj a suliban),titkos hódólok,titkos vágyak (amiböl Avrilnek volt sok),csokik,és végül ,de nem utoljára a ki hagyhatattlan téma:'Tetszik valaki?'. Na persze hogy Emilynek csak egy szép és nagy IGEN volt a válasza, nem akarom meg sérteni vagy gondolatban le kurvázni, de neki mindenki tetszik aki jól nézki, és akinek nagy a "szerszáma". Avril egy bátortalan NEM-et préselt ki a száján.

-Nem sikerült a "Ki-szeretek-a-vén-faszbol" hadmüvelet?-kérdeztem csodálkozva, Emy meg meglepödött,ugy tünik csak én tudtam....upsz.

-Milyen vénfaszrol van szó?!-kapott enyhe hisztériás rohamot Emy, én meg leintettem ,hogy "fogja be a száját,most senkit se érdekel."

-Elöször is: igen Daisy, nem sikerült.Másodszor: Emily, most mi Daisy-vel Louisrol beszélünk.-mondta Avril.

-Ki az a Louis?-felvonta egyik szöke szemöldökét Emily.

-Tudod, az akit láttunk a boltban múltkor.....Tudod, az akit a szöszi huzott maga után az óvszeres sorhoz...-mondtam neki segitöen, mire leeset neki hogy kiröl van szó.

-Á, most már tudom.Hm..Avril, nem rosz választás, jól nézki az igaz.-bökte oldalba Avrilt, és kacsintott egyet neki.-De várjunk csak......Nem is olyan öreg, kb.20-25 lehet, az nem öreg.-kezdte osztani okosságait Emy.

-Emily, neked senki se öreg aki 50 alatt van. És amúgy is , 34 éves, és őt egyáltalán nem érdekli Avril...bocsi.-mondtam ki az igazat, nem az egészet ,de mondtam belöle egy kis részt.

-És ezt honnan veszed Tompson?! -mondta lenézöen Emily, ezt a részét utálom!

-Nézzük csak......mondjuk onnan hogy ismerem!-eröltettem magamra nyugodtságot hogy ne orditsam le a fejét.-Legalább is....jobban mint te!

-LÁNYOK!-vágott közbe Avril a vitánkba-Fejezzétek be, de most rögtön! Emily ,Daisy tényleg ismeri Louist, és ö tényleg tudrola dolgokat, és amugy is tudod hogy ilyen hejzetekben sose viccelödik ,csak az igazat mondja.-védet Avril. Hálásan mosolyogtam rá.

-Jó, elismerem ez tényleg igaz.....Sajnálom Daisy.-mondta Emy, hangjában IGAZI megbánás volt.Mosolyogva közelebb léptem hozzá és magamhoz rántottam ,egy jo szoros ölelésre.

-Csak még egy kérdés..honnan ismered?

-Onnan hogy ö apukám pa...barátja.-javitottam ki gyorsan magam, mielött kikotyogtam volna a 'pasija' szót.Emily arca döbbenetett tükrözött, dadogni kezdett.

-Meg van az a-a-a-a-a-APUKÁD?-sipitotta a végét.Avril és én egyszerre bólintottunk, és röviden elmeséltem neki is a sztorit, persze a tegnapit szerencsére még nem emlitettem meg. Mikor elértem azt a részt hogy felpofozom a hárpiát,elkezdtek mind a ketten röhögni. Miért vicces ha veregszek? Nem értem ezeket....

-Tényleg, amugy történt valami a mecss után?-kérdezte Avril, én meg elküldtem volna a picsába, pont ezt a kérdést akartam elkerülni! Nem akarok nekik hazudni, de nem szeretném elásni aput a szemükben.Igaz Avril IMÁDJA a melegeket, de ha megtudná hogy apu az ,és pluszba Louis is, nem tudnám hogy reagálna.Emily meg kimondottan nem kedveli ezt a témát, ugy hogy sokszor ezért nincsen joba Avrilrel. Sok ideig elbambulhattam, mert arra lettem figyelmes hogy mindkét barátnöm bögdösi az arcom közben súgdosság egymásnak (rajtam keresztül) hogy élek-e még meg ilyesmik.

-Nyugi élek, csak elbambultam. Ugy hogy Emily nem kell helyet keresned ahova eláshatsz.-mondtam neki gúnyosan.Ö erre csak ártatlanul meg rázta a fejét,hogy eszébe se jutott elásni.

-Na, de válaszolj! Történt valami vagy nem?-mondta Avril.

-Jaj, hagyál már!-förmedtem rá.-Nem történt semmi....csak annyi hogy haza értünk ,és véletlenül bezártuk a táskám a kocsiba, igy nem tudtam haza menni és késö is volt, ugy hogy náluk aludtam.-mondtam egyszerüen ,és viszonylag nyugodtan.

-'uk'?-kérdezték egyszerre,felvont szemöldökkel.

-Apu és Louis eggyüt élnek.-mondtam, de nem kerülte el a figyelmem ,hogy gyanakodva méregetnek.Össze vontam szemöldökeim, és egy grimasz kiséretében beszéltem:

-Mi az? Mi olyan furcsa abban ha kettö,érett ,34éves férfi együtt él?-kérdeztem furcsán, közben elkezdett remegni a lábam, és ha hazudok vagy csak épp füllentek akkor mindig remeg a lábam.

-Minden amit felsoroltál!-mondta Emily.Gyanakvoan végig mért,aztán minden tudoan rám mutatott feketére festett ujjával és kicsit felháborodottan beszélt.:-Te Hazudtááál!

-Mi?! É-Én nem h-hazudtam!

-Akkor miért remeg a lábad?

-Mert el zsibbadt!-füllentettem egy aprot.

-Daisy!-szolt rám Avril nyugodtan, mégis ijesztöen.-Ne hazudj ,és mond el az igazat! A barátaid vagyunk, az istenért is !Nekünk bármit el mondhatsz..!-mondta a végét lágyabban.

Lehajtottam a fejem,össze szedtem a gondolataim,majd ujra rájuk néztem.Ök csak bisztatóan mosolyogtak.Vettem egy nagy levegöt és félve belekezdtem a mondokámba:

-Az igazat meg valva...tudok még egy okot mondani ,hogy miért szeres ki Louisbol...-rá néztem Avrilre, ö meg egy olyan "ez-hogy-jön-most-ide-?" pillantással bámult.-....Ö jár valakivel.És az a valaki az apukám....Ezt én is csak tegnap tudtam meg!-egészitettem ki, mert már majdnem kinyirt a szemével .-Sajnálom.

Kinos csönd töltötte be a parkot.Le hajtott fejel ültem ,igy nem láttam hogy mit csinálnak Avrilék ,de nem is bántam.Ekkor két kezet éreztem a derekamnál, és szintén két kezet a nyakamnál,amik meg öleltek.Felkaptam a fejem, és egy boldogan csillogo avrilt láttam ahogy a nyakamon log,és egy boldogan mosolygo Emilyt aki meg a derekamon lógott. Hirtelen mind a ketten fel álltak, felém fodultak és kiváncsian csillogó szemmek egyszerre meg kérdezték:

-Mikor megyünk hozzájuk?-kiguvadtak a szemeim.Hogy mivan?! Elakarnak menni hozzájuk? Minek? -Igen jól hallotad ,jobban meg szeretnénk ismerni öket és az csak ugy lehet ha elmegyünk hozzájuk.Na Lécci!-kérlelgetett Avril.Én meg még mindig le sokkolva bámultam bambán a vigyorgó lányokat.

Olyan 20 perc után sikerült összeszednem magam, és félve elindultunk apuék házához. Egész úton az járt a fejemben hogy nem kéne-e szolni nekik, hogy ne hogy megint az legyen mint tegnap...de mire eldöntöttem hogy felhivom öket,addigra már az ajtajuk elött áltunk. Meg szokásomhoz hűen ,kopogás nélkül léptem be a házba.De mielött barátnöim is beljebb jöhettek volna ,gyorsan körbe néztem, nyugodt sohaj hagyta el ajkaim. Ekkor egy hangon orditásra lettünk figyelmesek, ami az emeletröl származott. Gyorsan berohantunk a nappaliba , megint hallotuk az orditást ,de most sokkal hangosabb volt, azután meg a lépcsö nyikorgását hallotuk meg ,ahogy szó szerint legurult rola Louis. Vigyorogva  felpattan és rohanni kezdett a (gondolom) konyha felé, mikor apu hangját hallotuk ahogy neki ordit:

-Louis!! Azonnal add ide azt a képet!!-mondta fenyegetöen, és mi ,mind a hárman megijedtünk ,de Louis csak vigyorgott,mint a tök.

-Vedd el ha annyira kell!-mondta nevetve, és hogy még jobban bosszantsa aput, még a nyelvét is kinyujtotta. Erre apu feje piroslett az idegtöl, és elkezdte  kergetni Lout, de már szinte az egész házat át futották vagy 5-ször, ami nagy szó mert a ház nagyon nagy.

Mikor belekezdtek volna a 6-todik körbe, Louis neki ment a kanapénak és igy apu utol érte, valamit nagyon meg akart szerezni töle.Ezt csak onnan gondolom hogy Louis már lábuj hegyen álva dől oldalra és nyujta ki a kezét , apu meg az után nyúl,hogy kikapja a kezéböl, de hirtelen apa elvesztette az eggyensúját, Louisba kapaszkodott hogy ne essen el,de a tulnagy lendület miatt, át esett a kanapén és maga után húzta Louist is, aki pont hogy rá esett ,mikor leértek a földre. Apu becsukta a szemét hogy eljusson a tudatáig az ami az elöbb történt,ezt kihasználva Louis gyorsan a kanapé alá dugta a képet.Amit nem vett észre az az volt hogy a kép kijött a kanapé másik oldalán, de Avril gyorsan fel kapta, igy nyugodtan nézhettük hogy most mi fog történni ,mert még nem vettek észre minket..remélhetöleg.

Pont amikor Lou leakart mászni apurol,kinyitotta a szemét ,meg fogta Louis csipöjét és forditott magukon, igy ö került felülre. Messze voltunk tölük, de innen láttam azt a sátáni vigyort amivel Louisra vigyorgott, amitöl a kisseb férfit tuti kirázta a hideg (engem nagyon).

-Választhatsz.Ide adod a képet vagy.....-nem fejezte be a mondatot, helyette perverzen megnyalta a száját, és szó szerint letépte az allata lévöröl a pólot.Louis arcárol le hervadt a játékos mosoly, helyét felváltotta a félelem, de nem csak ö ijedt meg, mi már szinte kiszoritottuk egymás kezéböl a vért.Oda akartam menni segiteni Louisnak, de nem birtam megmozdulni, meg dermedt a lábam a félelemtöl.Igaz hogy nem rég ismerem aput,...de...ezt nem néztem volna ki belöle...még most se. Apu Louis szájához hajolt és vadulmeg csókolta. Louszemei kistányér nagyságuak lettek, és mintha csak fejen vágta volna a felimerés ,össze-vissza kezdett hadonászni,meg probálta lelökni magárol aput...sikertelenül.