12.rész :DDD

Hello :DD
megint sokat késtem tudom-tudom...és nagyon sajnálom.....de tudjátok nem soká kezdödik a suli( fffffffffffúúúúúúúúújjjj :P nem akartam elrontani ezzel a kedveteket) na igen ,de az a baj hoyg  lehet még inkább késni fogok a részekkel.....hát ha meg történne (ami lehet hoyg tuti) akkor nagyon  sajnálom...
Erröl a részröl: bocsi ha össze csapott lett, csak valaki  már nagyon sürgetett vele uyg hogy köszön jétzek neki hogy majött :) (reémel tudod hogy rólad van szó! am köszi hoyg sürgettél (de azért ne minden percbe:P)) és remélem nem zavar senki hoyg anyit kiemelem a Larry párost cska imádom öket:D (és bocsi de nem lett benne olyan rész ,bocika).
és köszönöm a  950 oldal megjelenítést nagyon meg lepödtem már majdneem 1000:D!!!és a 2 felirat kozót, de amufy nyugodtan iratkozzatok fel vagy nyugodtan irjatok kommit, hisz nem töle semmi bajotok:) Zsuzsinak se lett :)
na mindegy , (anyám menyit irtam?!:O) nem pazarolom az idöt jó olvasást :D
páápáá:D u.i: a 'szereplök' résznél  van már le írás róluk, és a többi szereplőt is felraktam,aki fontos lesz:)
***

Emily,Avril és én mosolyogva figyeltük a már vagy 20 perce tartó, megszakitás nélküli, szerelmes smárolást. De tényleg  ,már vagy 20 perce csinálják és még levegőért se váltak el.....ezt mégis hogy?! Hirtelen azt vettem észre  ,hogy apu már eléggé leakarja szedni Louis-ról a gatyát ,ezért  (Avril nagy bánatára) meg állítottam ebben a cselekedetében ,egy hangos "khm.."-mel. Apu lassan megszakitotta a csókot, mire Louis elégedettlenül nyögött egyett. Mindketten (kisértetiesen egyszerre!) fordították felém a fejüket, szikrákat szóro szemekkel néztek rám. Ó-ó....talán mégse kellet volna meg zavarni, kettő igen dühüsnek (nekem köszönhetöen) és kanosnak látszó pasit....Meg ástam a sáját sírom! Nyeltem egyett, és lassan hátrálmi kezdtem, egyenesen az ajtó felé.

Mikor már majdnem elértem az ajtót, az hirtelen kicsapódott és egyenesen nekem csapódott. Felszisszentem ,mikor meg éreztem a kilincset a lapockáim között.Hát nem valami kellemes érzés!..... Mindenki aki a nappaliban volt, már körülöttem térdelt, ült vagy éppen állt, és kétsébeesetten ordibáltak egymásnak, vagy épp annak aki kinyitotta az ajtót, aki nem más volt mint anyu.

Mikor anyu meg tudta hogy miért fekszek a földön, szája elékapta  kezét, szemei elkerekedtek; nem birta a tudatott hogy le ütött az ajtóval. Apu és Louis tért vissza leghamarabb a tudatába. Lou anyut ölelgette ,megpróbálta megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, eközben apu odébb terelte lesokkolt barátnőimet, óvatosan megfogta a keimet, és lassan fel húzott ,míg stabilan nem birtam állni.

-Jól vagy?-kérdezte mindenki, hangjukban nem kevés aggodalommal.

-Jól vagyok, csak egy kicsit fáj a hátam, de túlélem.-mondtam, hangom tele volt magabiztossággal, de miután kicsúszott a számon egy halk "au", persze hogy senki se hitte el, óh hát miért is hinnék el...

Anyu immár viszonylag nyugodtan, kimászott Louis  karjai közül és lassan felénk lépkedett. Mikor ide ért gyengéden magához ölelt, de keze pont hozzá ért a megütött részhez (ahol majd szépen  lesz egy "kicsi és gyönyörű" lilás folt), ami ennek köszönhetően még jobban kezdett fájni, egy szóval: A KURVA ÉLETBE, EZ ROHADTÚL FÁJJJJJ!!...Na jó, hat szó.

-Sajnálom…n-nem akartam…nem akartam..-kezdett szipogni anyu. Lassan épp olyan gyengéden mint ő, vissza öleltem.

-Nincs semmi baj anyu.-közben a fejét kezdtem simogatni.-Nem tudhattad hogy ott vagyok. És ismersz. Nem hagyom hogy egy ajtó ilyen könnyen lenyomjon.-mosolyogtam rá, és vártam hogy az ö arcán is megjelenjen egy. Meg könnyebbülten fújta vállamba a levegőt, lazított a már így is laza ölelésen, egy kicsit hátrébb lépett és rám mosolygott.

-Öhm…-zavarta meg a meghitt pillanatot Avril.-Miután mindenki lenyugodott, vagyis remélem hogy lenyugodott, kérdeznék valamit…..-*hatás szünet*- Mit csinálsz itt Stella néni?

A mondat végére mindenki szinte egy emberként fordította a fejét anyu felé, aki egy kicsit meg lepődött az elözö kérdésen.

-csak hogy tudd Avril, 1. még nem láttam belülröl a házat, és kíváncsi voltam rá; amúgy szép a házatok fiúk, levagyok nyűgözve! Azt hittem olyan lezs belülröl mint régen a szobáitok voltak mindig, de sehol se látok egy alsót se a földön!-nevetett fel halkan a végén.-2.Gondoltam hogy Daisy itt lesz, és szólni akartam neki hogy nem leszek otthon, 3. Attól hogy  Harry Daisy apja, ő attól akkor is a legjobb barátom marad, és mivel rég nem láttam így  egy csomó dolgot nem is tudtam neki elmondani, úgy hogy Hazz készülj, majd beszélünk!-kacsintott apura, aki mintha csak egy köszönés lenne, viszonozta. –És végül, de nem utoljára a legeggyérterműb ok: 4. Lou-val meg beszéltük hagy tartunk ma egy közös „csajos napot” . –rajzolt idéző jeleket a levegőbe.

-Mikor beszéltetek?-kérdezte apu a mellete lévő „csajtól”, azaz Louis-tól, aki mosolyogva felé fordult, úgy kezdte a magyarázkodást.

-Tegnap, tudod amikor a fürdő előtt dörömböltél vagy egy órát hogy, idézem: „Tóld már ki azt a csinos segged végre!Én is szeretnék fürdeni!”. Nah pont akkor.-vigyorogta végig a mondatot Lou, közben anyu nevetni és bólogatni kezdett, hogy erre ő is emlékszik, erre apu el pirult. Ekkor anyu oda teleportálódott apuékhoz, hatalmas szemekkel pásztázta aput, aki ezen még jobban elpirult, anyu meg hangosan felnevetett, én meg teljesen össze zavarodtam. Szerencsémre anyu megszólalt, úgy végre le esett ez az egész „röhögő-piruló roham”.

-Hahahah….Istenem,el sem hiszem!...A nagy Harry Styles aki semmitől se jön zavarba, elpirult!....Nem hittem volna hogy meg élem ezt a pillanatot..!

-Hehe, nekem ez nem újdonság.-mondta Louis, perverzen mosolygott apure, aki (de újat mondok) még vörösebb lett, mint eddig.

-Csak hogy tudd Lou, ritkán szoktam zavarba jönni….veled ellentétben. –tette hozzá a végét, mire Louis kinyújtotta a nyelvét és hülye grimaszokat vágot….. Ezek komolyan 34-35 évesek?! Még nálam is gyerekesebbek…jó, igaz kicsit komolyvagyok (csak egy hangya fasznyit), ne de kérem….úgy viselkednek, mint az óvisok….

Gondolataimból Louis sipítozása és a többiek röhögése hozott vissza. az elöbb említett személyre kaptam a tekintetem, és meg erősítettem a röhögők csapatát, mert én is röhögni, sőt, röfögni kezdtem. A röhögés tárgya nem más mint hogy, apu felkapta Louis-t a vállára, aki közben a levegőben kapálózott a lábaival, a kezeivel meg apu hátát ütögette, és elég hangosan sikítozott (persze férfiasan) hogy tegye le. Mind eközben Avril,Emily és anyu a hasukat fogva röhögtek a földön.

-Tegyél le!Tegyél le!Tegyél le!-ismételte Louis, közben olyan hangot adott ki amit nem is tudtam hogy ember ki tudd adni…

-Azt várhatod.-mondta apu egyszerűen, egy vigyor kiséretében, Erre Lou bepipúlt…

-Harold Edward Styles! Most azonnal tegyél le, különben..-fenyegetőzött Louis.

-Különben, mi?-kérdezte apu, vigyora még nagyobb lett.

-Különben búcsút inthetsz a plüss macidnak!

-Pápá maci. Más ötlet?-közben Lou felé fordította az arcát, hoyg lássa Louis-ét, de helyette a hátsójával tudott szemezni (amiot szerintem egy kicsit se bánt).

Louis bevágta a durcát, és feladóan felsóhajtott. Abba hagyta a levegőben rugdosást, és kezeivel se ütögette apu hátát. Apu arcára kiült az öröm, hogy ő győzött a „vitában”, és hogy Louis feladta. De hirtelen az arcára fagyott a mosoly, amikor meg érezte Louis kezeit ahogy lassan simogatták a hátát és ahogy egyre lejjeb és lejjeb csúsztak míg elnem érik a célt, azaz a fenekét. Nem zavartatta magát, érzékien belemarkolt apu fenekébe, mire az említett halkan felnyögött, lábai kicsit meg remegtek ezért, hogy Lou-t meg tudja tartani, egyik lábával kicsit kijebb lépett. Louis elégedetten elmosolyodott, és folytatta amit elkezdett. Lassan (hogy húzza apu agyát) egyik kezét a polója alá vezette, míg a másikat beleakasztotta a nadrág jába.

Nem sokáig „kényeztette” apu hátát, kezét hamar kiszedte a poló alol, és ugyan úgy bele akasztotta a nadrágjába mint a másikat. Próbált kicsit elöre dölni, de csak úgy sikerült neki hogy közben a fenekét kicsit meg emelte, ami ennek köszönhetően még közelebb került apuarcához, aki ettöl a cselekedettől látványosan zavarba és izgalomba jött (ez látszódott a gatyáján..…). Louis a kezeit apu nadrágjába vezette, és azon keresztül markolt bele újra a fenekébe, mire apu most jobban meg ingott mint az előbb.A végén még tényleg el ejti!-aggodalmaskodtam magamban, de ezt apu szóvá is tette:

-Ha ezt így folytatod akkor tuti elejtelek!-nyögte apu, mivel Lou pont akkor fogta meg újra a hátsóját.

-Ha abba hagyom akkor leteszel?!-kérdezte Lou, és arcát apu felá forditotta (mondjuk így csak a tarkóját látja), de kezeit még mindig nem vette el a helyéröl.

-Azt nem garatálom.-vigyorgott apu, erre Louis (ha jól látom) meg ragadta apu alsóját és egy hirtelen mozdulattal felrántotta, mire apu és mindenki más arca is eltorzult. Hát valjuk be, nem lehetett valami kellemes…..  Louis hangja téritett vissza az „apu-fájdalma-át-érzésemböl” (hát ez értelmes lett…XD).

-Most se garantálhatod?-kérdezte, arcán pimasz mosoly foglalt helyet miközben még magasabbra húzta az apu fenekét takaró textilt,sőt, már szinte a feje felett volt. De ……most apu semmit se reagált.(!) , még az arca se torzult el… Ezen Louis is meg lepődött ,oly annyira hogy véletlenül elengedte apu alsóját (amiröl kiderült hogy fekete, és még az is hogy Avril szívesen látná csak abban…az arcár volt irva..-.-).Ekkor apu kezét Louis derekáról (mivel ott fogta) a fenekére csúsztatta, és hogy ne maradjon Louis adósa, érzékien belemarkolt.Ennek hatására Louis fel nyögött, és hogy ne jusson ki több ,kezeit gyorsan a szája elé rakta, miközben szemével segítségért  „sikítozott” anyunak, aki már nem röhögött hanem tátott szájjal nézte az eseményeket, de miután eljutott a tudatáig hogy Louis neki küldi a „segéd hívást” , gyorsan megrázta a fejét  ,hogy észhez térjen (tipikus anyu) és miután ez sikerült is neki, megszólalt:

-Harry!-az említett anyu felé fordította a fejét, egyik szemöldökét felhúzta ,jelezve hogy nem tudja miért szólt rá, ezért anyu egy fáradt sóhaj kiséretében segítet neki:- Hogy lehet hogy régen is meg most is folyton kanos vagy?-kérdezte, miközben megforgatta a szemeit.

-Stella.-kezdte komolyan apu, közben teljes testével anyu felé fordult, igy anyu már nem Louis arcát ,hanem a hátsóját látta (mondjuk mi is).-Most komolyan…….ilyen segg mellet még csodálkozol?!-biccentett az említett testrész felé, mire a tulajdonosa oldalba térdelte. Mind a négyen (vagyis mi lányok/nők) nevetni kezdtünk, amit anyu hamar abba is hagyott így csak én és barátnőim hangját lehetett hallani  apu és Louis kis civakodása mellet. Mivel mi nevettünk így nem hallottuk hogy miről van szó, de anyu hallotta ,ezt onnan gondolom hogy anya eléggé bárgyún vigyorog apáékra….Van egy sejtésem hogy miről is lehetett szó….  Ekkor anyu hangjára lettem figyelmes, aki már nem mellettem állt, hanem Louis próbálta leszedni apu válláról, kevés sikerrel…. Oldalra fordítottam a fejem és így meg láttam ahogy Avril nagy bele éléssel bámulja Louis hátsóját, Emily meg probálja magában tartani a röhögő görcsöt , ami miatt a kezei a szája elött vannak és szemeiből már folyik néhány könnycsepp.

Nagy bámészkodásomat a csengő hangja zavarta meg. Apuékra kaptam a tekintetem, akik még mindig ugyan azt csinálták, vagyis: apu forgolódik össze-vissza , miközben Louis a vállán fekszik és ordítja a fülébe hogy „Tegyél le, mert rossz vége lesz!”, közben anyu Louis egyik lábát szorongatja és próbálja le húzni apu válláról. Megint csengettek.

-NYISSA MÁR KI VALAKI!!-ordította egyszerre a három "gyerek". Sóhajtottam egyet és elindultam az ajtó felé. Mikor oda értem , meg fogtam a szürke kilincset, lassan kinyitottam. És ott állt velem szemben Ő…